Évközi 19. vasárnap, A év

Képzeljünk el egy kisfiút, aki egy magas kőfal tetején áll. Az édesapja lent áll, kitárja a karját, és azt mondja: „Ugorj!”

A kisfiú egy pillanatig habozik. Ha most a fal magasságát kezdi méricskélni, ha azon gondolkodik, mi lesz, ha apa mégsem kapja el, valószínűleg egyetlen centit sem mozdul. De ha az apjára néz, sokszor gondolkodás nélkül elrugaszkodik. Nem azért, mert a fal alacsony. Nem azért, mert megszűnt a veszély. Hanem mert jobban bízik az édesapjában, mint amennyire fél a zuhanástól.

Talán így már könnyebb megértenünk Péter történetét is. Amíg Jézusra nézett, addig Jézus tartotta fenn a vízen. Amikor azonban a hullámokra figyelt, nagyobbnak látta a veszélyt, mint Jézus erejét. A bizalma megingott, és süllyedni kezdett.

A mai evangélium a Jézussal való kapcsolatunkról, a belé vetett bizalmunkról szól. Az áteredő bűn és minden személyes bűn egyik legmélyebb következménye éppen az, hogy megrendül bennünk az Istenbe vetett bizalom. Pedig Istenben nincs semmi gonoszság, semmi önzés, semmi visszaélés. Ha valaki igazán azt akarja, hogy éljünk és örökké boldogok legyünk, akkor az ő.

Amikor azonban a nehézségeket nagyobbnak látjuk Isten erejénél, vagy teret engedünk annak a gyanúnak, hogy Isten talán magunkra hagy, nem akarja igazán a javunkat, vagy hagyni fog elveszni bennünket, akkor ugyanaz történik velünk, mint Péterrel: süllyedni kezdünk.

De még ilyenkor sem szabad megfeledkeznünk a legfontosabbról. Péter nem akkor menekült meg, amikor újra erősnek érezte magát, hanem amikor felkiáltott: „Uram, ments meg!”

Mi Isten gyermekei vagyunk. Az életben gyakran kerülünk ijesztő helyzetekbe, mintha a vízen kellene járnunk, vagy egy magas fal tetejéről kellene leugranunk. Jézus nem azt ígéri, hogy nem lesznek rázós, nehéz vagy kétségbeejtő pillanatok. Azt ígéri, hogy ő mindig nagyobb minden hullámnál, minden viharnál és minden félelmünknél.

Ha merünk benne bízni, ha merünk kilépni a vízre vagy elrugaszkodni, ő mindig ott lesz, hogy megtartson, révbe vezessen, végül pedig örökre magához öleljen bennünket. Hiszen Jézus Krisztus már a legnagyobb ellenséget, a halált is legyőzte. Aki benne bízik, az végső soron egyetlen megpróbáltatásban sem veszíthet.

Kép: catholicjournal.us

Rajzoljunk alkoholos filccel arcot két tojásra. Két üvegpohárba töltsünk vizet, az egyikbe keverjünk bele még három-négy evőkanál sót is. A sótlan pohár lesz a „Kétség”, a sós a „Hit”, hiszen a bibliai jelkép szerint a hívő ember a föld sója. A két tojást óvatosan tegyük bele a poharakba. A Hit poharában lévő Péter-fej felemelkedik a víz tetejére.

Kép: kippermanscience.weebly.com

A gyermek dőljön teljes testével a karunkba, mi pedig biztonságosan kapjuk el hátul. Ha elég sok tagból áll a család (6-7), felállhatunk egymással szemben két sorba, megfogjuk egymás csuklóját páronként, és egy családtag az asztalról vagy a székről dőljön bele a kezünkbe. Fontos, hogy kisebb gyermek szülővel álljon párba, nehogy a végén ne bírja el a ránehezedő súlyt.

Kép:safeschool.ca

Ez a történet nagyon alkalmas Szent Ignác-i szentírási szemlélődő imának. Nagyon fontos, hogy ez az imamód nagyon mély érzéseket, gondolatokat hozhat fel a lélek mélyéről, ezért ha gyermekünk bármit megoszt az imaélményéből, azt vegyük nagy megtiszteltetésnek, és soha ne javítsuk ki (pl. Jézus ilyet biztos nem mondott, Kincsem…), ne fűzzük tovább a saját gondolataink mentén, hanem tartsunk megtartó, bizalomteli közeget a számára.

Olvassuk fel lassan, szüneteket tartva:

Csukjuk be a szemünket, és helyezkedjünk el kényelmesen… Figyeljünk oda, milyen erősen tart minket az ágy (a szék)… Érezzük, ahogyan a testünk lazán fekszik…. Most képzeljük oda magunkat a tanítványok hajójába… képzeletünkben érezzük a szél zúgását, a hullámok hangját… Képzeljük el a sós tenger illatát, azt, hogy minden nedves, és sötét van… Olyan erős a vihar, hogy alig látjuk egymást… Hirtelen meglátunk egy alakot közeledni… minden tanítvány felé mutogat, nehéz felismerni … egyszercsak megszólal, azt mondja, hogy ő Jézus… Könnyedén lépdel a hullámokon… Most beleképzelhetjük magunkat Péter szerepébe, vagy bármelyik tanítványéba, aki nézi őket…. Péter megkéri, hogy hadd menjen oda Jézushoz a vízen járva… mit érez a többi tanítvány? Mit érezhet Péter?… Jézus hívására Péter átlép a hajó szélén, és elindul… Lába alatt hullámzik a tenger, a víz arcába csapódik, de nem süllyed el. Megy Jézus felé…. A többi tanítvány csak ámul…. de egyszercsak Péter megrémül. A víz túl erős, a hullámok félelmetesek…. És süllyedni kezd. Kétségbeesetten kiált Jézushoz, aki azonnal odalép, és kihúzza…. A vihar is eláll, a nagy zaj után egészen furcsa a béke, a csend…. Hirtelen ütődik a csónak, megérkeztünk…. A tanítványok kiszállnak, de mi még a bárkában maradunk Jézussal, elmeséljük neki, mit éltünk át, és várjuk, hogy szóljon hozzánk… (kb. 2 perc csend.)

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek

Miképpen kezdetben, most és mindörökké, amen.

Kép: todaysparent.mblycdn.com

Egy csomag zselatin fixet vagy egy teáskanál agar agart forraljunk fel két bögre vízben legalább 1-2 percig. Adjunk hozzá némi kék ételfestéket és egy kis cukrot. Öntsük üvegpoharakba, tegyünk a tetejére óvatosan egy gerezd mandarint, és fogpiszkálóval rögzítsünk rá egy apró papírvitorlát. Látványos és egészségtelen, nem biztos, hogy érdemes megenni.

Kép: blogger.googleusercontent.com

Hallgassuk meg esti ima gyanánt a Meghívtál, hogy vízre lépjek c. dicsőítő himnuszt.

Szemléljük ezt a képet, engedjük közel magunkhoz. A központi alak számomra a felkelő napkorong, amely Jézus glóriájaként jelenik meg. Ruhája beleolvad a habos hullámokba, bal oldalon, a homályban ott dereng a tanítványok hajója, fekete vitorlával, a másik oldalon, tükörkép gyanánt egy fehér sirály, a szabadság, a Szentlélek jelképe.

Kép: commons.wikimedia.org

A vihar összekeverte az eseményeket. Állítsuk az evangéliumi mondatokat a megfelelő sorrendbe.

1. Péter kiszállt a csónakból és ijedtében süllyedni kezdett.
2. Beesteledett.
3. A tanítványok megijedtek, mert azt hitték, hogy kísértetet látnak.
4. A szél elállt.
5. Jézus felment a hegyre imádkozni.
6. Péter: „Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy hozzád menjek a vízen!”
7. A tanítványok leborultak: „Te valóban az Isten Fia vagy!”
8. Jézus azonnal megszólította őket: „Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!”
9. Jézus a tanítványok után indult.
10. Jézus elküldte hajóval tanítványait a túlsó partra.
11. „Jöjj!”
12. Jézus kinyújtotta kezét és megfogta Pétert.

A rejtvény megfejtése beküldhető e-mailen (csaladisziv kukac csaladisziv.hu), vagy itt: [Google ürlap]

A megoldást a következő héten közöljük.

Emlékezzünk vissza egy olyan helyzetre, amikor életünk hajója majdnem elmerült, de Jézus megmentett. Adjunk hálát ezért, akár meséljük el gyermekeinknek, ha megosztható.

A múlt heti rejtvény megfejtése:

1. H (Jézus szerzett tudomást János haláláról)
2. I
3. I
4. H (Este)
5. I
6. H
7. I
8. H
9. I
10. I
11. H (12)
12. H (5000 férfi, nem számítva a nőket és gyerekeket)