Nagyböjt negyedik vasárnapja, A év – Családok az Evangélium szívében

Evangélium

Elment megmosakodni, és amikor visszatért, már látott.

Abban az időben: Jézus útközben látott egy vakon született embert. Tanítványai megkérdezték tőle: „Mester, ki vétkezett, ez vagy a szülei, hogy vakon született?” Jézus ezt felelte: „Sem ez nem vétkezett, sem a szülei. Mindez azért van, hogy megnyilvánuljanak rajta Isten tettei. Amíg nappal van, nekünk annak tetteit kell cselekednünk, aki engem küldött. Eljön ugyanis az éjszaka, amikor senki sem cselekedhet. Amíg a világban vagyok, világossága vagyok a világnak.”

E szavak után a földre köpött, sarat csinált a nyállal, a sarat a vak szemeire kente, és így szólt hozzá: „Menj, mosakodj meg a Siloe tavában.” Siloe annyit jelent, mint Küldött. Ő elment, megmosdott, és amikor visszatért, már látott.

A szomszédok, és akik azelőtt koldusként ismerték, így szóltak: „Nem ez az, aki itt ült és koldult?” Egyesek azt mondták, hogy: „Ez az!” Mások pedig: „Nem, csak hasonlít rá.” Ő azonban kijelentette: „Én vagyok az!”
Erre megkérdezték tőle: „Hogyan nyíltak meg a szemeid?” Ő azt felelte: „Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, megkente vele a szemeimet, és azt mondta: »Menj el a Siloe tóhoz és mosakodj meg!« El is mentem, megmosdottam, és most látok.” Ekkor megkérdezték tőle: „Hol van az az ember?” Ő azt felelte: „Nem tudom.”

Erre az embert, aki nemrég még vak volt, odavitték a farizeusokhoz. Aznap ugyanis, amikor Jézus sarat csinált és megnyitotta a vak szemét, szombat volt. Ezért a farizeusok is megkérdezték tőle, hogy hogyan kezdett látni. Ezt válaszolta: „Sarat tett a szememre, megmosdottam, és most látok.”

A farizeusok közül egyesek megjegyezték: „Nem Istentől való az az ember, hiszen nem tartja meg a szombatot.” Mások azonban így szóltak: „Bűnös ember hogyan tudna ilyen csodákat tenni?” És szakadás támadt köztük.

Azután újból faggatni kezdték a vakot: „Te mit gondolsz arról, aki megnyitotta szemeidet?” Ő azt felelte: „Hogy próféta!”

A zsidók ekkor már nem is hitték el neki, hogy vak volt és újra lát, olyannyira, hogy előhívatták a szüleit, és megkérdezték tőlük: „Ez a ti fiatok, akiről azt állítjátok, hogy vakon született? Hogyan lehet, hogy most lát?” Azok ezt válaszolták: „Azt tudjuk, hogy ez a mi fiúnk, és hogy vakon született. De hogy most miért lát, vagy ki nyitotta meg a szemeit, azt nem tudjuk. Kérdezzétek meg tőle magától, hisz megvan a kora, hogy magáról beszéljen!” A szülők azért mondták ezt, mert féltek a zsidóktól. A zsidók ugyanis ekkor már elhatározták, hogy aki Jézust Messiásnak meri vallani, azt kizárják a zsinagógából. Ezért mondták a szülei, hogy megvan a kora, kérdezzék meg őt.

Másodszor is hívták tehát a vakon született embert, és figyelmeztették: „Dicsőítsd meg az Istent! Mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös!” Ő így felelt: „Hogy bűnös-e, vagy sem, azt nem tudom. Egyet tudok: hogy vak voltam, és most látok!” Erre ismét megkérdezték „Mit csinált veled? Hogyan nyitotta meg a szemeidet?” Ő ezt felelte: „Miért akarjátok újra hallani? Csak nem akartok ti is a tanítványai lenni?” Erre megátkozták, és azt mondták: „Te magad vagy az ő tanítványa! Mi Mózes tanítványai vagyunk! Azt tudjuk, hogy Mózeshez szólt az Isten, de hogy ez honnét jött, azt nem tudjuk!”

Az ember azonban ezt felelte nekik: „Éppen az a különös, hogy ti nem tudjátok, honnan van ő, és ő mégis megnyitotta a szemeimet. Jól tudjuk, hogy a bűnösöket nem hallgatja meg az Isten, de aki istenfélő és teljesíti Isten akaratát, azt meghallgatja. Mióta a világ világ, sohasem lehetett hallani, hogy valaki megnyitotta volna egy vakon született szemeit. Ha ő nem Istentől volna, nem tehetett volna semmit.” A zsidók ezt felelték neki: „Te oktatsz minket, aki mindenestül bűnben születtél?” És kitaszították őt.

Jézus meghallotta, hogy kitaszították. Amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: „Hiszel-e az Emberfiában?” Ő így válaszolt: „Ki az, Uram, hogy higgyek benne?” Jézus ezt felelte: „Látod őt, aki veled beszél: ő az!” Mire az ember így szólt: „Hiszek, Uram!” És leborult előtte.
Azután Jézus ezt mondta: „Ítélkezni jöttem e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, megvakuljanak.” Meghallotta ezt néhány körülötte álló farizeus, és megkérdezte: „Csak nem vagyunk mi is vakok?” Jézus így felelt: „Ha vakok volnátok, bűnötök nem volna. De ti azt mondjátok, hogy láttok, ezért megmarad bűnötök.”

Jn 9,1-41 [igenaptár] [szentiras.eu] [görög] [lectio divina]

Kép: Edmund Blair Leighton: The Blind Man at the Pool of Siloam (A vak ember Siloe tavánál), 1879; https://moa.byu.edu/artwork-of-the-week-september-20

Elmélkedés (felnőtteknek)

Merjünk alázatosak és kicsinyek lenni

Semmelweis Ignác 19. századi magyar orvos volt, akit ma az „anyák megmentőjeként” emlegetnek.

Az 1840-es években a bécsi szülészeti klinikán dolgozott, ahol feltűnt neki, hogy az egyik osztályon sokkal több édesanya hal meg gyermekágyi lázban, mint a másikon. Nyomozni kezdett, mint egy tudományos detektív, és rájött: az orvosok boncolás után, kézmosás nélkül vizsgálták a szülő nőket.

Semmelweis bevezette a klóros kézfertőtlenítést. Az eredmény szinte azonnali volt: a halálozási arány drámaian csökkent. Felfedezése ma magától értetődőnek tűnik, de kortársai közül sokan elutasították, mert sértette a szakmai hiúságukat és a kor orvosi szemléletét. Ez a hiúság, vagy önteltség mondhatnánk megvakította őket. Pedig az igazság ott volt a szemük előtt.

A mai evangéliumban is hasonló a helyzet néhány farizeussal és írástudóval kapcsolatban. Az igazság, a bizonyítékok és a tények majdnem kibökik a szemüket, vagyis az, hogy Jézus a Messiás, az Isten Fia. Viszont képtelenek ezt a tényt elfogadni, pontosan a gőgösségük és hiúságuk elavultsága miatt.

Pedig Jézus olyan csodát tesz, amely a kor felfogása szerint csak a Messiás tehetett meg, vagyis meggyógyított egy vakon született embert. Aztán nem hisznek a meggyógyult ember tanúságtételének, majd a szüleinek sem, később pedig magának Jézusnak sem, hiába próbálja őket kimozdítani szellemi vagy lelki vakságukból. Valamit még az Isten sem gyógyíthat meg, ez pedig a bűnben való megrögzöttség. Nem azért mert nem lenne hatalma hozzá, hanem mert annyira tiszteli az emberi szabad akaratot. Valaki egyszer azt mondta, a szabad akarat az a jól ismert filozófiai mondásban lévő kő, amit még Isten sem „tud” felemelni.

A mai evangélium tehát elsősorban arra tanít bennünket, hogy legyen bennünk alázat, és merjük beismerni bűneinket, hibáinkat az Isten előtt. Mert ha ezt megtesszük, akkor meg tud gyógyítani bennünket bármilyen bűnből. Legyen bennünk hit és bizalom az Isten iránt. Ha szól a lelkiismeretünk, akkor ne vonakodjunk a szentgyónásban kérni a Megváltó gyógyítását, feloldozását, még akkor sem, ha esetleg változtatnunk kell az életünkön. Megéri, mert így nyerhetjük el az örök életet. Ne csak testi szemeinket nyissuk ki Isten csodái előtt, hanem lelki szemeinket is tartsuk nyitva, azaz szabaduljunk meg az önteltségünktől, a hiúságunktól, attól az elképzelésünktől, hogy én mindig mindent jobban tudok. Merjünk alázatos és kicsiny lenni, különösen Isten előtt. Mondhatnánk azt is, hogy Semmelweis idejében az orvosok nem voltak hajlandók kezet mosni, mi viszont merjünk most szívet mosni.

Kép: Ewa Helzen: I wash my hands (Mosom kezeimet); https://www.artmajeur.com/ewa-helzen/en/artworks/8487820/i-wash-my-hands-jpg

Kézzel

Rózsa-szín

Nagyböjt negyedik vasárnapja, a Laetare-vasárnap, Öröm-vasárnap, ami a mise bevezető énekének első soráról kapta nevét: Laetare Ierusalem! – Vigadozzál Jeruzsálem! Liturgikus színe a rózsaszín, és az aranyrózsa pápai megáldásának hagyománya is ehhez a naphoz kapcsolódik.
Mindezeket vehetjük felszólításnak a rózsaszín papírrózsákból álló kereszt elkészítéséhez 🙂 ami sokkal-sokkal egyszerűbb, mint elsőre gondolnánk!

WC papírból vágjunk kb. 4-5 cm átmérőjű korongokat, és filctollal húzzunk rá csíkokat. a közepét színezhetjük sárgával, és a rózsaszín-lila több árnyalatát is használhatjuk! Egy rózsa elkészítéséhez kb. 12 korongra lesz szükség, ez 6 lapból kivágható.

A korongokat helyezzük egyesével olyan felületre, amit nem féltünk. (Nálunk egy vágódeszka gyönyörű lila-rózsaszín foltos lett – hacsak nem ez a célunk, keressünk inkább vastag kartonpapírt alá.) Szórófejes flakonból óvatosan permetezzük meg vízzel, teljesen eláztatva a korongokat, majd hagyjuk teljesen megszáradni.

Ezután egy kb 2-3 cm átmérőjű pohárra lesz szükségünk, amibe kb. a felénél meghajtva belesimítjuk a színes korongokat. (Háttérben a szépen gyűlő jóság-liszttel 🙂 )

És íme: a pohárból frissen kiemelt rózsa!

Az elkészült rózsakereszt:

Lábbal

Vakon menni

Különleges élményben lehet részünk, ha bekötött szemű sétára indulunk! Válasszunk vezetőt (cserélgethetjük is a személyét, az aktuális környezetnek megfelelően, ügyelve a biztonságra, a legkisebbek is teret kaphatnak), a többiek szemét egy-egy sállal, kendővel kössük be, fogjuk meg egymás kezét és indulhatunk – le a lépcsőn, ki az utcára, át a parkon, vagy kezdhetünk a közeli kiserdőben! Ha az időjárás engedi még nagyobb az élmény mezítláb!

Hagyatkozzunk a vezetőre, és közben figyeljük magunkat: milyen érzés „vaknak” lenni? Mit hallunk? Mit érzünk a lábunk alatt? Kitaláljuk merre járunk? Mi segít tájékozódni? Hogyan segíthet a vezető?

(Ha kikukucskálunk a kendő alól, az is érthető, és jó tapasztalat ez is magunkról. Én magam eddig még sosem tudtam teljes ráhagyatkozással lenni az ilyen sétákon.)

Kép: Pixabay free

Szívvel

Örömolimpia

Placid atya beszámolójából tudjuk, hogy a Gulagon a rabok örömolimpiát rendeztek. Gondolom, nem kell külön részleteznem, hogy a Gulag milyen hely volt, és még azt sem lehetett tudni, hogy aki oda került, az valaha távozhat-e onnan. De attól még voltak örömeik – sőt, az okozott nekik nehézséget, hogy egy egész napon keresztül fejben tartsák, aznap milyen örömök érték őket (mert olyan sok volt), hogy este el lehessen dönteni, ki volt a győztes. Napi 14-15 öröm alatt nem lehetett nyerni! A Gulagon! Ez azt jelenti számunkra, hogy az örömnek spirituális gyökerei vannak. Az örömöt leginkább az alapozza meg, ha valakiben meggyőződéssé tudott válni, hogy élni jó! Ha ez valakiben meggyőződéssé vált, akkor az az örömök kifogyhatatlan lehetőségét biztosítja számára! ” (Pál Feri atya)

Kép: Pixabay free

Szájjal

Együnk a szemekért

A tojás sárgájában lévő A vitamin, a lutein és zeaxantin nevű antioxidánsok, illetve a cink mind hozzájárulhatnak a szemek egészségéhez.

Látjátok?

Kép: Pixabay free

Füllel

Milyen sötét van, ó Uram

Két híres zeneszerző, J.S. Bach és Händel is ugyanannak az Európa-szerte ismert sarlatánnak a keze közé került: Bach élete utolsó évében zöldhályog miatt elvesztette látását és az említett csaló műtötte őt, sikertelenül. Händel szürkehályogtól szenvedett, őt is John Taylor műtötte, de ez az operáció sem sikerült.

A legenda szerint Händel épp a How dark, oh Lord (Milyen sötét van, ó Uram) kórust írta a Jephta című operájában, amikor végleg elvesztette látását. Ezután továbbra is zenélt, sőt néhány művet is komponált.

Forrás: http://www.classical.net/music/comp.lst/handel.php

Szemmel

A Jeruzsálemi Szent Kereszt bazilika

Rómában a negyedik vasárnap stációs temploma a Jeruzsálemi Szent Kereszt bazilika (Santa Croce di Gerusalemme). Nevét onnan kapta, hogy Ilona császárnő (Szent Ilona) a 4. században ide hozatta Jeruzsálemből Jézus megtalált keresztfájának darabjait. Szent Ilona a régészek védőszentje lett később.

Az alábbi ortodox ikon az első keresztény római császárt, Szent Konstantint és édesanyját, Szent Ilonát ábrázolja.

Források:
https://hu.wikipedia.org/wiki/ Santa_Croce_in_Gerusalemme_bazilika _%28R%C3%B3ma%29,
https://hu.wikipedia.org/wiki/Szent_Ilona

Ésszel

Ki mondta?

A megadott személyek közül ki mondta az alábbi evangéliumi mondatokat?

a. Jézus
b. a vakon született ember
c. farizeusok
d. szomszédok és akik azelőtt koldusként ismerték

1. „Hogy próféta!”
2. „Menj, mosakodj meg a Siloe tavában.”
3. „Nem Istentől való az az ember, hiszen nem tartja meg a szombatot.”
4. „Én vagyok az!”
5. „Ítélkezni jöttem e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, megvakuljanak.”
6. „Hiszek, Uram!”
7. „Nem ez az, aki itt ült és koldult?”
8. „Hiszel-e az Emberfiában?”
9. „Sarat tett a szememre, megmosdottam, is most látok.”
10. „Nem, csak hasonlít rá.”
11. „Csak nem vagyunk mi is vakok?”

Felnőtt fejjel

Aranyrózsa

Eredetileg Bizáncban a harmadik nagyböjti vasárnapon köszöntötték és virágokkal díszítették a szent keresztet.

Ezt a szokást Rómában meghonosítva a pápa a Szent Kereszt-bazilikába ment, és ott a kereszt ereklyéhez egy aranyrózsát tett, amelynek közepében illatszer volt. Ezzel akarta a kereszt előtt ugyanazt a szolgálatot elvégezni, amelyet Mária Magdolna tett, amikor illatszerrel mosta meg Jézus lábát. IX. Leó pápa (1049-ben) pedig a fájdalom és győzelem helyének nevezte a keresztet ezen az ünnepen.

A rózsáról a XIII. században a pápa katekézist tartott a népnek, a kezében tartva az aranyrózsát. III. Ince pápa (1198-1216) örvendezésünk képéül állította a rózsát, amint annak színében szeretet, illatában öröm van, színe gyönyörködtet, illata pedig pihentet. III. Honorius pápa (1216-1227) a rózsa színéről értekezve elmondja, hogy abban két szín van: a fehér és a vörös. A fehér Krisztus ártatlanságához és szüzességéhez illik, a vörös pedig a rá váró véres halálhoz. A két szín együttese tehát felkészít a húsvét ünneplésére.

Még ha szigorúbb színvilághoz szokott szemünknek gondot is okozhat az e vasárnapon előbukkanó rózsaszín, a fentiek ismerete bekapcsolhat abba a nagyobb, szimbolikus gondolatkörbe, amelyben mindez kialakult.