Évközi 2. vasárnap, A év

Egy alkalommal egy idős néni kórházba került szívproblémákkal. Többágyas kórterembe feküdt be, és a családjától mindössze két dolgot kért: egy rózsafüzért és egy kis feszületet. A rózsafüzér nap mint nap a kezében volt, imádság közben lassan peregtek rajta a szemek. A feszület pedig az ágya melletti éjjeliszekrényen feküdt, jól láthatóan mindazok számára, akik beléptek a kórterembe.

Egy idő után a szobatársai megszólították, noha a válasz szinte magától értetődő volt: „Te hívő vagy?” A néni mosolyogva felelt: „Igen, az vagyok.” Ebből az egyszerű mondatból beszélgetések születtek. Ki miben hisz, hogyan alakult az élete, ki miért távolodott el Istentől, és ki az, aki valaha közel volt hozzá, de az évek során elveszítette a kapcsolatot. A néni is mesélt. Arról, miért fontos számára az ima, és arról, hogy Isten soha nem hagyta el őt, még a legnehezebb időszakokban sem. Nem tanított, nem győzködött, csak tanúságot tett. És ettől valami megmozdult. Egy idő után többen megkérték, hogy imádkozzon értük is, sőt voltak, akik mellé ültek, és vele együtt imádkoztak.

Egy másik igaz történetet sokan ismernek, hiszen film is készült róla Harminchármak (The 33) címmel. Egy chilei bányaomlás következtében harminchárom bányász rekedt a föld alatt, összesen hatvankilenc napon keresztül. Egyikük mélyen hívő ember volt. Elkezdett imádkozni, és az ő hite kapaszkodóvá vált a többiek számára is. Ettől kezdve minden nap együtt imádkoztak. Egyetlen ember személyes hite rámutatott arra, hogy Isten ott is jelen van, ahol minden más reménytelennek tűnik.

A mai evangéliumban Keresztelő János is tanúságot tesz. Nem elméletet mond el, nem tanult tételeket sorol fel, hanem személyes tapasztalatáról beszél: „Láttam, hogy az égből, mint egy galamb, leszáll rá a Lélek, és rajta marad… Én láttam, és tanúskodom arról, hogy ő az Isten Fia.” Tanúságtételének két lényeges vonása van. Egyrészt rámutat Jézusra, az Isten Bárányára. Másrészt feltárja saját istenélményét, azt, amit ő maga átélt. Ez a kettő együtt ad hitelt a szavainak.

A mi tanúságtételünk sem lehet másmilyen. Életünknek rá kell mutatnia Istenre, és a személyes istenélményeinket nem tarthatjuk meg magunknak. Nem azért kaptuk őket, hogy elrejtsük, hanem hogy általuk reményt ébresszünk másokban. Ahogyan a kórházi ágy mellett, vagy a föld mélyén rekedt bányában, úgy a mindennapok egyszerű helyzeteiben is.

Sokszor találkozom szomorú szülőkkel, leginkább édesanyákkal, akik keserűen mesélik: felnőtt gyermekük elzüllött, eltávolodott az Egyháztól, és a vallás teljesen kiesett az életéből. „Pedig mindent megtettünk” – mondják. Katolikus iskolába járt, hittanra vitték, volt elsőáldozó és bérmálkozó. A beszélgetések során azonban gyakran kiderül, hogy a gyermeket valóban járatták templomba és iskolába, de a szülők maguk már ritkán vagy egyáltalán nem vettek részt a szentmisén. Otthoni, közös imádság nem, családi beszélgetések, közös asztalnál eltöltött idő alig létezett. A hit nem volt megélt valóság, csak egy külső keret.

Így nem meglepő, ha a gyermek végül hátat fordít ennek a világnak. Hiszen amit nem lát élni, abban nehéz hinni. A vallás kiüresedik ott, ahol nincs tanúságtétel. Ahol az édesapa nem ül le imádkozni a családdal, ahol az édesanya nem osztja meg személyes istenkapcsolatát, ahol nem beszélünk arról, mikor és hogyan tapasztaltuk meg Isten jelenlétét a hétköznapokban. Tanúságtétel nélkül a hit könnyen puszta vallásgyakorlattá válik.

Isten azonban ma is tanúkat keres. Nem tökéletes embereket, hanem hiteleseket. Olyanokat, akik életükkel, szavaikkal és csendjeikkel is rámutatnak arra, hogy Isten él, jelen van, és nem hagyja magára az embert. Se a kórházi ágyon, se a bánya mélyén, se a család mindennapjaiban.

Sokak gyermekkori kedves emléke a diavetítés, és az azt követő árnyékos bohóckodás a fényben.

Diavetítő híján a sötét szobában egy erős lámpával világítva meg a felületet készítsünk madarat (galambot) a két tenyerünk segítségével, és próbáljunk rászállni egymás árnyék-fejére. Kinek sikerül?

Látogassunk el a veresegyházi Szentlélek templomba!

Miserend: https://miserend.hu/templom/5363

Összeköthetjük a Medveparkban tett kirándulással, vagy a Veresegyházi tavak tanösvényen tett sétával.

Képek: https://classic.veres1szinhaz.hu/wp-content/uploads/szentlelek_templom_belso_01-1024×481.jpg, https://kirandulastippek.hu/thumbnail//images/veresegyhaz-a-jegbe-fagyott-malom-to.jpg?955,500,crop, https://kirandulastippek.hu/thumbnail//images/veresegyhaz-medveotthon.jpg?955,500,crop

Szentlélekhez szóló legrövidebb imát megtalálhatjuk a Katolikus Egyház Katekizmusában is: „Jöjj Szentlélek!” – ezzel hívva életünkbe a Szentlélek Istent. Az ima két változata szintén megtalálható a Katekizmusban:

„Jöjj, Szentlélek Úristen, töltsd be híveid szívét, és szeretetednek tüzét gyullaszd föl bennük.”

„Mennyei Király, Vigasztaló, Igazság Lelke, mindenütt jelenlévő és mindeneket betöltő, javak kincstárnoka és élet kiszolgáltatója, jöjj és lakozzál mibennünk, tisztíts meg minket minden szennytől és üdvözítsd lelkünket, Te, aki jó vagy!”

Fotó: pixabay free

Kalácstésztát (nálunk a foszlós kalács lisztkeverék nagyon bevált: egyszerű elkészíteni és finom is) készítünk, és ha megkelt, kb 50 g-os darabokra osztjuk. A darabokat kb 20 cm hosszú hurkává sodorjuk, majd teszünk rá egy hurkot. A szál egyik vége lesz a madárka feje, a másik végét kissé hosszabbra húzzuk, ellapítjuk, és mintha farktollakat készítenénk, kb egy centire bevágjuk.

Sütőpapíros tepsibe tesszük, kb 20 percig pihentetjük, majd megkenjük tojással. Borsból vagy szegfűszegből szemeket készítünk.

Előmelegített sütőben 180 fokon kb 20 perc alatt aranybarnára sütjük.

Forrás: https://pinky.hu/2015/08/egyeb/pipi-kalacs/

Hallgassuk meg a Boanergész Szentlélek úgy kérünk dalát!

https://www.youtube.com/watch?v=9l3TgAXurJg

Az eucharisztikus galamb, latinul columba, egy, az oltár fölé függesztett, galamb formájú, a hátrészen nyitható tartó az Eucharisztia őrzésére. A szentségkitétel legkorábbi formájának is tekinthető.

A tabernákulumra vonatkozó, 1957-ben kiadott szabályoknak nem felel meg, néhány helyen mégis engedélyt kaptak használatára (Solesmes, Montserrat apátságai, néhány ciszterci templom). Keleten a katolikusok mindmáig galamb alakú szentségtartót használnak, ami rugóról lóg le a mennyezetről, és kampóval húzzák le, amikor kinyitják. (Papp Nóra nyomán)

Kép: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/1/1a/French_-Eucharistic_Dove-Walters_443-Profile.jpg/800px-French-Eucharistic_Dove-Walters_443-_Profile.jpg

Keressük meg az evangéliumból kiválasztott szavakat a szómátrixban. A szavakat minden irányba keressük, egy betű többször is felhasználható.

a) A kihagyott betűket sorban összeolvasva kapjuk a megfejtést.
b) A megadott szavak között van egy kakukktojás, ami nem szerepelt a mai evangéliumban. Melyik az?

FÉRFI, GALAMB, JÁNOS, KÖZELEDIK, LÉLEK, MARAD, MEGELŐZ, OLAJ, RÁSZÁLL, UTÁNAM, VILÁG, VÍZZEL

Megfejtés:

János felismeri Jézusban Isten fiát – nem először és tanúságot is tesz Róla.

Felismerem az életemben Őt, amikor előttem jár? Szent Ágoston gondolata is hasonló lehetett: „Attól félek, hogy nem ismerem fel őt. Félek az Úrtól, amikor elhalad.” Hol veszem ma észre Jézust?

Kép: pixabay free

Megoldás:

a) „rászáll a Lélek, és rajta marad”
b) olaj