Urunk megkeresztelkedése, A év

Keresztelő Szent János a bűnbánat és a megtérés kifejezése képpen keresztel. János és Jézus párbeszéde pontosan erre utal, mivel nyilvánvaló, hogy Jézusnak nincs szüksége keresztségre, hiszen bűn nélküli. Nem Jézusnak van szüksége tehát a megkeresztelkedésre, hanem nekünk embereknek. Most készíti elő az Isten, Jézus keresztsége által, azt a „kaput” (és amely majd a kereszten teljesedik be), amelyen keresztül megkaphatjuk a megváltás kegyelmeit, és végső soron beléphetünk az üdvösségre. „Bizony, bizony, mondom nektek: Én vagyok a juhok számára a kapu” (vö.: János 10,7-10).

A keresztségben, amelyet Jézus alapít meg, az emberiség Krisztusba oltódik be, hogy az Isten gyermekeivé válhassunk Őbenne. Jézus Krisztusban van elrejtve a mi halálunk és feltámadásunk is. Ezt szeretné megvilágosítani a mai evangélium is. Mert Jézus alámerülése a Jordán folyóban a megváltás, vagyis Jézus kereszthalálának és feltámadásának az előképe is. Mindenki, aki üdvözülni szeretne, először meg kell halnia Jézusban a bűnnek, hogy őbenne új életre támadjon. Erről így tanít Szent Pál a Római levélben: „Mit mondjunk tehát? Maradjunk meg a bűnben, hogy a kegyelem gyarapodjék? Szó sincs róla! Ha egyszer már meghaltunk a bűnnek, hogyan élhetnénk tovább benne? Vagy nem tudjátok, hogy akik Krisztus Jézusban megkeresztelkedtünk, az ő halálában keresztelkedtünk meg? A keresztségben ugyanis eltemetkeztünk vele együtt a halálba, hogy miként Krisztus az Atya dicsősége által feltámadt a halálból, úgy mi is az élet újdonságában járjunk. Mert ha halálának hasonlóságában egybenőttünk vele, úgy leszünk feltámadásában is. Hiszen tudjuk, hogy a régi embert bennünk azért feszítették vele együtt keresztre, hogy a bűn teste elpusztuljon, és ne szolgáljunk többé a bűnnek. Aki így meghalt, megszabadult a bűntől. Ha Krisztussal meghaltunk, hisszük, hogy vele együtt fogunk élni is. Tudjuk, hogy Krisztus feltámadt a halálból, többé nem hal meg, a halál nem lesz többé úrrá rajta. Aki meghalt, az egyszer s mindenkorra meghalt a bűnnek, aki azonban él, az Istennek él. Ezért tekintsétek magatokat is úgy, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek Jézus Krisztusban.” (Róm 6,1-11). Most szemléljük közösen az evangélium és az alámerülés mozzanatait!

Jézus beáll a sorba, ezzel kifejezi, hogy teljes mértékben sorsot vállal az elbukott emberiséggel. Ő egy közülünk a bűnt kivéve. Benne áll a mi életünkben is. Majd belép a vízbe és alámerül. Az alámerülés a halálban való elmerülés előképe. Vagyis annak, hogy Jézus is elmerült a mi bűneink következményében: a halálban (a víz az életnek, a tisztulásnak, de ugyanakkor a pusztításnak, a halálnak is jelképe: lásd Noé és az özönvíz). Tehát magára vette bűneinket és a kereszten elmerült a halálban. Ehhez szükséges egy kis magyarázat is: ha egy tárgyat vízbe mártunk, mondjuk egy ceruzát az vizes lesz, magára veszi a vizet. De ahogy a vízbe mártott ceruza is csak kívül lesz vizes, belül száraz marad, úgy Jézus is csak magára veszi a bűnöket, Ő maga bűntelen marad.
Ezt a csend követi. Elképzelhetjük, ahogy Jézus eltűnik a vízben, felette összezáródik a víz, többé nem látjuk, mert a víz alatt van. Talán még a megtört vízfelszín gyűrűzését is láthatjuk, mint mikor egy kavicsot dobunk a folyóba. Ez a halál pillanata, Jézus miután meghalt a kereszten, eltemetik és csendben fekszik a sírban.

Most Jézus kiemelkedik a vízből és legyőzi a víz ellenállását. Jézus Krisztus feltámadt a halálból, kilépett a sírból és ezzel legyőzte a halált. A vízből való kiemelkedés tehát a győzelemnek, a feltámadásnak a mozzanata. A folyamat végén pedig a Szentháromságos egy Isten nyilvánul meg, és tanúságot tesz arról, hogy Jézus Krisztus az emberiség megváltója. Sőt, amikor minket megkereszteltek, láthatatlanul (szentségi módon) ugyanez történt velünk, Jézus Krisztusban merültünk alá a keresztvízben, és emelkedtünk ki onnan, és nekünk is megnyílt az ég, leszállt ránk a Szentlélek, a Mennyei Atya szózata pedig nekünk is szól(t): „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik!” Jézus Krisztusban Isten gyermekei lettünk!

A mai napon érdemes tehát végiggondolnunk mit is tett értünk az Isten, hogy Jézus Krisztus nem vonakodott „beállni” hozzánk a sorba, hogy vállalta értünk a kereszthalált, hogy legyőzze a bűnt és az örök halált. Hogy kapuvá, szőlőtővé vált számunkra, hogy benne és általa a Mennyei Atya gyermekei legyünk, és üdvözülhessünk. Hangozzék elménkben és szívünkben az Úr szózata: „Maradjatok hát bennem, s akkor én is bennetek maradok.” (Jn 15,4)

Bár állítólag a „Lélek mint egy galamb leszáll, körülveszi” csak egy nagyon kifejező egykori héber közmondás arra, hogy az Isten jelenléte szinte tapintható valaki körül, a galamb a Szentlélek jelképeként évezredek óta jelen van szimbolikánkban.

A mellékelt sablont vágjuk ki, és az oldalán kivágott helyre illesszük be a legyezőt.

Kép forrása: http://www.bellaonline.us/papercrafts/dove%20ornament/dove-template.jpg

A januári hidegben különleges élmény a hideg vízzel való találkozás. Menjünk el vízpartra, bátran vegyük le csizmánkat, zokninkat, és lábaljunk bele a hideg vízbe. Milyen érzés, ahogyan a dermesztőnek tűnő víz ellepi lábfejünket? Érezzük meg kicsit a hidegséget. Utána bugyoláljuk lábunkat száraz törölközőbe, igyunk a termoszból egy kis forró teát.

Ha az időjárás engedi, próbáljuk ki a hóban való mezítlábazást is.

Kép: https://cdn-bfepn.nitrocdn.com/lWlkSanBTXRywZzEwIVTJuhTyxHHjQwg/assets/images/optimized/rev-8b943f1/www.feetbypody.com/wp-content/uploads/2022/12/feet-908270_1280-1-1.jpg

Nagyon feltöltő és megnyugtató azt hallani, hogy Isten gyönyörködik bennünk. Jézusnak ő a Mennyei Édesapja, aki boldogan néz gyermekére. Esti imánkban mondjunk vagy írjunk minden családtagunknak valamit, ami miatt éppen most gyönyörködünk benne.

Kép: https://www.femalefirst.co.uk/image-library/land/1000/f/father-son.jpg

Hozzávalók:

• 50 gramm élesztő
• ½ pohár meleg víz
• 1 evőkanál cukor
• 3 tojás
• ½ pohár olaj
• ½ pohár cukor
• ½ pohár narancslé
• 1 kávéskanál vaníliáscukor
• 6-7 pohár liszt
• olaj a sütéshez
• porcukor

Elkészítés:

1. Keverje össze az élesztőt a vízzel és a cukorral
2. Keverje össze a többi hozzávalót (ellenőrizze a tojást, hogy nem véres-e)
3. Hagyja kelni 1 ½ óráig
4. Nyújtsa ki a tésztát kb. 1 cm vastagra, vágjon ki köröket
5. Öntsön olajat egy edénybe (10 cm magasan), és forrósítsa fel. Egyszerre kb. három fánkot süssön, először az egyik, majd a másik oldalán, míg aranybarna nem lesz.

Forrás: zsidounnepek.hu

Hallgassuk meg Sillye Jenő: Íme, a szolgám c. dalát. Nyugodtan elképzelhetjük, ahogy Isten minket is szeretett gyermekének szólít, és tanuljunk Jézustól.

Az ikonok különleges szimbolikája egy hagyományos, ősi nyelven beszél Isten titkairól. Ha ráhangolódunk a szívünkkel, új megértést, új szempontokat hozhat.

Jézus megkeresztelkedésének ikonján megfigyelhetjük a hullámokat, amelyek elborítják, körülölelik Jézus lábát. A folyóban ott ül a Jordán folyót megszemélyesítő kis férfialak, emlékeztetve minket arra, hogy minden, ami a világon van, Isten üzenetét közvetítheti a számunkra. Ott a fejsze, amely egy zöldellő fa törzsének támaszkodik, jelezve, hogy a most megkezdődő küldetés majd a kereszten fog végződni, de a folyó másik oldalán három angyal vár.

Jézus elvállalja hivatását, értünk. Engem is hív.

Kép: https://www.ferencesekzeg.hu/wp-content/uploads/2024/01/Megkeresztelkedes.jpg

Mi lesz a megfejtés?

1. „Jézus elment …………. a Jordán (folyó) mellé Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjék nála.”
2. „………… ezt most, mert úgy illik, hogy teljesítsük mindazt, ami igazságos.”
3. „Neked …………. megkeresztelned engem, és te jössz hozzám?”
4. „És íme, …………. hallatszott az égből”
5. „Ez az én szeretett …………., akiben kedvem telik!”
6. „Mihelyt feljött a …………., íme, megnyílt az ég”

A kereszténység első századaiban Jézus testi születését nem is ünnepelték, pogány szokásnak tűnt számukra. A nagy ünnep Vízkereszt volt, amikor a Szentlélek elkezdett munkálkodni, megindult Jézus megváltói hivatása.

Talán szoktuk ünnepelni keresztelésünk napját, talán azt sem tudjuk, melyik nap volt, de most gondolkodjunk el rajta, hogy mit jelent az életünkben, hogy újjászülettünk, Isten gyermekévé.