Évközi 29., Missziós vasárnap, A év – Családok az Evangélium szívében

Evangélium

Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, az Istennek pedig, ami az Istené.

Abban az időben:

A farizeusok félrevonultak és megtanácskozták, hogyan tudnának belekötni Jézus szavaiba. Majd odaküldték hozzá tanítványaikat és a Heródes-pártiakat a következő kérdéssel: „Mester! Tudjuk, hogy igazat beszélsz, és az Isten útját az igazsághoz híven tanítod, és nem vagy tekintettel az emberek személyére. Mondd hát meg nekünk, mi a véleményed: Szabad-e adót fizetni a császárnak vagy nem?” De Jézus felismerte gonoszságukat és így szólt hozzájuk: „Miért kísértetek, ti képmutatók! Mutassátok csak meg az adópénzt!” Aztán megkérdezte tőlük: „Kinek a képe és a felirata ez?” Azok azt felelték: „A császáré.” Erre ő így szólt hozzájuk: „Akkor hát adjátok meg a császárnak, ami a császáré – az Istennek pedig, ami az Istené!” Ennek hallatára elcsodálkoztak, otthagyták őt, és elmentek.

Mt 22,15-21 [igenaptár] [szentiras.eu] [lectio divina]

Kép: wikimedia.org

Elmélkedés (felnőtteknek)

Isten képmásai vagyunk.

A mai evangéliumban Jézust csapdába akarják csalni azzal a kérdéssel, hogy szabad-e adót fizetni a császárnak. Jézus egy pénzérmét kér, és megkérdezi: kinek a képmása van rajta? „A császáré.”- válaszolják. „Akkor hát adjátok meg a császárnak, ami a császáré – az Istennek pedig, ami az Istené!”

Csakhogy míg a pénzérmén a császár képmása van, addig mi magunk Isten képmását hordozzuk. Így Jézus szavai már nem csupán az adófizetésről szólnak, hanem rólunk is. Vajon megadjuk Istennek, ami az övé?

Olyan sok mindennek „odaadjuk” magunkat: a munkánknak az erőnket, a feladatainknak az időnket, a mindennapi gondjainknak a figyelmünket. De Istennek, akinek a képmásai vagyunk, mit adunk? Mi jut neki az életünkből? Néhány perc imádság, egy vasárnapi szentmise? Isten pedig nem egy kipipálandó feladat, hanem a Teremtőnk, akihez tartozunk, aki létünknek az alapja. Életünk végső célja nem az, hogy sikeres karriert fussunk be vagy minél többet érjünk el ebben a világban. Azért teremtett minket, hogy képmását hordozzuk és szeretetét tükrözzük a világ felé. Sőt, Őt képviseljük minden teremtmény előtt. Isten örök szeretetkapcsolatra hív meg minket, amelyben együtt munkálkodhatunk vele. De vajon mennyire látszik ez azon, ahogyan élünk, dolgozunk és másokkal bánunk?

Felmerül azonban egy még kellemetlenebb kérdés is. Nem lehet, hogy adunk ugyan Istennek valamit, de éppen azt tartjuk vissza tőle, amit igazán szeretne? Lehet, hogy rendszeresen járunk templomba, de valakinek mégsem bocsátunk meg. Lehet, hogy imádkozunk, de életünk fontos döntéseibe már nem engedünk beleszólást Istennek. Lehet, hogy sok mindent megteszünk érte, de éppen azokkal vagyunk türelmetlenek és szeretetlenek, akiket ránk bízott.

Isten képmásai vagyunk. Érdemes tehát megkérdeznünk magunktól: valóban megadom Istennek, amit kér tőlem? Vagy csak azt vagyok hajlandó odaadni neki, amit én szeretnék?

Kép: Bing

Kézzel

Persely

Mindannyian rendelkezünk pénzzel. Még a gyerekek is. Készítsünk a héten egy perselyt és gyűjtsünk bele. (Például egy időben én úgy gyűjtöttem, hogy azt a szabályt állítottam fel, hogy ha 200-ast kaptam vissza a vásárlásnál, az a perselybe került).

A perselyt készítsük el házilag. Egy befőttesüveg, egy kis festék, vagy szép csomagoló papír. Valamint jó erős pattex ragasztó kell hozzá. Az üveg tetején vágjunk egy rést, amin be tudjuk dobni a pénzt. Aztán díszítsük fel, fessük ki, vagy burkoljuk be, ahogy jól esik. Végül ragasszuk rá a fedelet. Tűzzünk ki egy határidőt, meddig töltjük a perselyt (vagy akár színültig) és, ha eljött az idő, fordítsuk jótékonysági célra.

Kép és ötlet: megoszt-lak

Lábbal

Aquincum

A római birodalomba látogassunk el ezen a héten. Menjünk Aquincumba!

A Budapest területén előkerült értékes leletanyag bemutatására 1894-ben nyílt meg az Aquincumi Múzeum. Budapest – Rómától északra – az egyetlen olyan európai főváros, amely római örökségét nagyobb összefüggő területen tudja látogatói elé tárni. A múzeum gyűjteménye ma már milliós nagyságrendű.

A múzeum területén nem csak a városfalak romjai, valamint múzeumi gyűjteménye tekinthető meg, de van teljesen korhűen felépített és berendezett lakóház, valamint számtalan vezetett túra is.

Kép és további információ: aquincum.hu

Szívvel

József Attila: Csöndes estéli zsoltár

József Attila különös kapcsolatban lehetett Istennel. Versei egyszerre gyöngéd és harcias, vitázó módon szólítják meg az Urat.

József Attila: Csöndes estéli zsoltár

Ó, Uram, nem birom rímbe kovácsolni dicsőségedet.
Egyszerű ajakkal mondom zsoltáromat.
De ha nem akarod, ne hallgasd meg szavam.

Tudom, hogy zöldel a fű, de nem értem minek zöldel, meg kinek zöldel.
Érzem, hogy szeretek, de nem tudom, kinek a száját fogja megégetni a szám.
Hallom, hogy fú a szél, de nem tudom, minek fú, mikor én szomorú vagyok.
De ne figyelmezz szavamra, ha nem tetszik Neked.

Csak egyszerűen, primitíven szeretném most Neked elmondani, hogy én
is vagyok és itt vagyok és csodállak, de nem értelek.
Mert Neked nincs szükséged a mi csudálásunkra, meg zsoltárolásunkra.
Mert sértik füledet talán a zajos és örökös könyörgések.
Mert mást se tudunk, csak könyörögni, meg alázkodni, meg kérni.

Egyszerű rabszolgád vagyok, akit odaajándékozhatsz a Pokolnak is.
Határtalan a birodalmad és hatalmas vagy meg erős, meg örök.
Ó, Uram, ajándékozz meg csekélyke magammal engem.

De ha nem akarod, ne hallgasd meg szavam.

1922. júl.-aug.

Vers: arcanum.com
Kép: AI

Szájjal

Császármorzsa

Egy jó császármorzsa receptet ajánlunk erre a hétre.

Hozzávalók

4db tojás
1ek cukor
1csomag vaníliás cukor
3dl tej
18dkg liszt
csipet só
5dkg vaj
1-2ek porcukor

A tálaláshoz:

porcukor
lekvár

Elkészítés

Az eredeti császármorzsa elkészítéséhez a tojásokat szétválasztjuk. A sárgájákat habosra keverjük a cukorral és a vaníliás cukorral, majd belekeverjük a tejet. Hozzáöntjük a lisztet, beleszórunk egy csipet sót és csomómentes masszát keverünk.

A tojásfehérjét kemény habbá verjük és két részletben hozzáadjuk a masszát. Az első adag fehérjehabot elkeverhetjük gyorsabb, durvább mozdulatokkal, az utolsó adaggal viszont finoman dolgozzuk ki a tésztát.
Egy serpenyőben, közepes lángon megolvasztjuk a vajat. Rákanalazunk annyi masszát, hogy kitöltse a serpenyőt, de vastagabb-magasabb legyen, mintha palacsintát sütnénk. Lassan, közepes tűzön sütjük 5-6 percig, hogy az alja pirosra süljön.

Egy lapos fakanál vagy spatula segítségével négybe vágjuk és átfordítjuk a szeleteket, hogy a tetejük is megpirulhasson. Újabb 5-6 perc után apróbb darabokra szaggatjuk, megszórjuk porcukorral, teszünk hozzá egy kiskanál vajat és finom mozdulatokkal kevergetve a tésztadarabok minden oldalát megsütjük.

A kész, habkönnyű császármorzsát még melegen, porcukorral megszórva, lekvárral tálaljuk.

Recept és kép: mindmegette.hu

Füllel

Dicsérje minden nemzet

Annyi tevékenységet végeztünk már a mindennapjainkban, hogy pénzre tegyünk szert, melyet azután adóba befizetünk, vagy elköltünk. Álljunk meg egy kis időre és énekelve imádkozzunk a taize-i közösséggel.

Szemmel

Masaccio: Az adópénz-freskó (1420-as évek)

Ez az evangéliumi szakasz kedvelt témája volt, főleg a reneszánsz művészeinek. Akár az itáliai, akár a németalföldi reneszánsz alkotásait nézzük.

A firenzei Brancacci-kápolnában található Masaccio-freskó a korai reneszánsz egyik legforradalmibb műve. Ez egy összetett, narratív alkotás, amely három jelenetet ábrázol egyszerre: középen a adószedő követeli a pénzt Jézustól és az apostoloktól, bal oldalon Péter apostol egy hal szájából veszi ki az adógarast (utalva a csodára), jobb oldalon pedig átadja azt a vámszedőnek. Ez a mű hozta el a perspektíva és a valósághű emberi testek ábrázolását a festészetbe.

Kép: wikimedia.org

Ésszel

Szókereső

Keressük meg az evangélium szavait az alábbi betűhálóban. A szavakat minden irányba keressük. A maradék betűket balról jobbra és fentről lefelé összeolvasva kapjuk a megoldást, az evangélium egy részletét.

ADÓPÉNZ, CSÁSZÁR, FARIZEUS, HERÓDES, IGAZSÁG, ISTEN, JÉZUS, KÉPMUTATÓ, KÉRDÉS, KÍSÉRTÉS, MESTER, SZÓLT, TANÍTVÁNY, VÉLEMÉNY