Krisztus Szent Teste és Vére – Úrnapja, A év

Az evangéliumban szereplő zsidók nem látnak mást, mint Jézust. Egy embert. De ő mégis azt mondja: „Én vagyok a mennyből alászállott, élő kenyér. Aki ebből a kenyérből eszik, örökké fog élni. Az a kenyér, amelyet én adok, az én testem a világ életéért.” Mégis hogyan lehetne Jézus kenyér, mikor ő egy ember? Teljesen helyénvaló tehát a kérdésük: „Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?”
Mi sem vagyunk más helyzetben. A szentmisében látjuk az ostyát és a bort, de közben Jézus szavain keresztül azt halljuk: „Ez az én testem… Ez az én vérem…” Nem vagyunk sokkal különb helyzetben, mint az akkoriak (csak annyiban, hogy mi már tudjuk, hogy Jézus az Isten Fia, aki feltámadt a halálból).

Így érkezünk el mi is a hit lényegéhez. A hit nem azt jelenti, hogy mindent értünk, vagy mindent átlátunk, hanem azt, hogy bízunk annak szavában, aki az állítást teszi. Leginkább akkor tudunk bízni valakiben, ha ismerjük őt. Jobban fogalmazva, minél jobban ismerünk és szeretünk valakit, annál inkább megbízunk benne. Ha ezt megértjük, akkor rájövünk, hogy a hit valójában azt jelenti, hogy személyesen ismerjük és szeretjük Jézust, ezért bízunk benne. A legnagyobb bizalom pedig abban mutatkozik meg, ha elég a szava. A magyar szépen fogalmazza meg: a szavát adta.

A mai ünnepen, Úrnapján, ezt kéri tőlünk Isten: bízzatok a szavamban! Krisztus azt mondja az ostyára „Ez az én testem”, a borra pedig, hogy „Ez az én vérem”. Nekünk nincs okunk kételkedni, még ha testi szemeinkkel nem is látunk mást. Jézus valóságosan jelen van az Oltáriszentségben. Ez egy próbatétel is számunkra, elfogadjuk-e Isten szavát, még akkor is, ha nem teljesen tudjuk megérteni. De ugyanakkor ebben rejlik Isten jósága is, hiszen meghagyja a szabad akaratunkat. Nem erőlteti ránk magát, hanem szelíden közelít felénk, a döntést pedig meghagyja nekünk: hiszünk-e a szavának vagy sem?

Isten megtehetné, hogy minden szentmisében elhúzza a fátylat a szemünkről, és láthatóvá tehetné magát, de akkor nem marad meg a szabadságunk. Nem az a csoda, ha valami nagy jelenség történik, hanem amikor a csend ellenére is tudunk bízni Isten szeretetében és szavában. Jézus Krisztus ezt szerette volna elérni a saját korában, kortársai körében, és most is, a mi időnkben.

Persze emberi esendőségünkön, olykor megesik a szíve, és hogy még nagyobb bizalommal legyünk iránta, néha csodát tesz. Ezeket nevezzük eucharisztikus csodáknak. Egy ilyen az elindítója a mai ünnepnek is, amiben egy kételkedő pap hitetlenségére válaszolt az Úr Bolsenában a 13. században. Előtte is, utána is, korunkban is történnek eucharisztikus csodák, melyekről olvashatunk Szent Carlo Acutisnak is köszönhetően. De mégsem ez a lényeg. A legnagyobb csoda minden szentmisén megtörténik, Jézus szavaira az ostya és a bor az ő testévé és vérévé változik, akár látjuk, akár nem. Kétezer év után ugyanaz a kérdés áll előttünk. Nem az, hogy hogyan teszi. Hanem hogy hiszünk-e annak, aki mondja.

Kép: https://ministry-to-children.com/
wp-content/uploads/
2014/04/bread-of-life.jpg

Könyvbevonó fóliára másoljuk át alkoholos filccel a mellékelt monstrancia-képet, majd a ragasztós rétegre tegyünk apróra tépkedett, színes zsírpapír- vagy selyempapír darabkákat. A másik oldalról nézve színes montstranciánk alakul ki, mely az ablakra helyezve beragyogja a szobát. [sablon letöltése]

Kép: Pinterest,
https://www.ourkidthings.com/
wp-content/uploads/2021/10/
monster-suncatcher-tissue-paper-cut.jpg

Úrnapja hetében menjünk el a gyerekekkel együtt szentségimádásra. Már az is nagy érték, ha 5-10 percig időzünk az Oltáriszentség személyes jelenlétében. Nézzünk utána, hogy a környékünkön mikor van szentségimádás, de ha végképp nincs, akkor térjünk be egyszerűen a templomba valamelyik hétköznap. Jézus csak ránk vár.

Kép: https://todayscatholic.org/
wp-content/uploads/
2017/09/DSC_8838x.jpg

Az Úrnapján ünnepelt Eucharistia életünk legnagyobb kincse. Minden egyes alkalommal megtapasztalhatjuk, még itt, földi életünk során, hogy lehetséges eggyé válni Istennel, hogy belénk költözik, a fizikai síkon is. Imádkozzuk Aquinói Szent Tamás imádó himnuszát: Imádlak és áldlak, Isten, rejtelem.

Imádlak és áldlak, Isten, rejtelem.
Kenyér- és borszínben titkon vagy jelen.
Néked szívem, lelkem átadja magát,
mert téged szemlélve elveszti magát.

Látás, ízlés, érzék megcsalódhatik,
de a hallás rólad hittel biztosít.
Hiszem azt, mit hinnem Isten Fia szab,
Igéd igazánál mi van igazabb?!

A keresztfán rejtéd istenvoltodat,
itt a színek rejtik emberarcodat,
de én mind a kettőt hiszem s vallhatom,
kérve, amit kért a bűnbánó lator.

Ahogy Tamás látta, nem látom sebed,
mégis Istenemnek vallak tégedet.
Add, hogy egyre jobban hinni tudjalak,
tebenned reméljek, s téged vágyjalak!

Urunk halálára emlékeztető
áldott Kenyér, élő s embert éltető,
add, hogy éljen lelkem belőled csupán
s jóízét tebenned ne veszítse szám!

Kegyes pelikánom, Uram, Jézusom,
szennyes vagyok, szennyem véreddel mosom.
Elég volna egy csepp, hogyha hullna rá −
világ minden bűnét meggyógyítaná…

Jézus, kit csak rejtve szemlélhetlek itt,
mikor lesz, hogy szomjas vágyam jóllakik,
hogy majd fátyol nélkül nézve arcodat
leljem szent fényedben boldogságomat?

Rendelhetünk is karamellás vagy natúr ostyaszélt a karmelita nővérektől (https://www.karmelita.hu/termekkategoria/karamelita-chips/).

Rupáner Margó, illetve anyósa karamellás-diós ostyasüteményét ajánljuk figyelmetekbe.

A dió mint Krisztus-szimbólum különösen is jól jön a mai ünnepen.

Hozzávalók:

• 15 dkg dió
• másfél bögre cukor (26 dkg)
• 25 dkg szobahőmérsékletű vaj vagy margarin
• 1 csomag darált háztartási keksz (50 dkg)
• 2 pár ostya (a normál méretű, nem a nagy)

Elkészítése:

A diót terítsük szét egy sütőpapírral bélelt tepsiben, majd 180 fokos sütőben, alul-felül sütés programon pirítsuk meg, kb. 10-15 perc alatt. Ezután vágjuk apróra.

A cukrot egy lábasban kezdjük el felolvasztani közepesen lángon. Addig főzzük, karamellizáljuk, míg szép aranyszínű folyammá nem változik. Ekkor húzzuk félre a tűzről, várjunk egy-két percet, majd öntsük rá a szobahőmérsékletű, felkockázott vajat vagy margarint. Tegyük vissza a tűzre, és addig melegítsük, míg a karamell újra fel nem olvad, és az egész egynemű nem lesz. Itt is elegendő a közepes hőfok.

Ezután keverjük hozzá a kekszet is, majd gyorsan, még forrón osszuk szét egyenletesen a két ostyalapon. Mindkettő ostyalapra helyezzünk egy-egy másik ostyalapot, vagyis készítsünk szendvicset! Kicsit nyomkodjuk össze az ostyákat, hogy alaposan összetapadjanak, és hogy a krém is szépen elterüljön.

Néhány óra múlva már szeletelhetjük is! Ha véletlenül el akarná engedni az ostya a krémet, miközben hűl, súlyozzátok le egy nagyobb könyvvel, ahogyan én az anyósomtól tanultam, merthogy ez a recept is az ő receptje!

Kép: https://rupanerkonyha.hu/
wp-content/uploads/2021/12/
DSC_0687-1536×1024.jpg

Loyolai Szent Ignác szentáldozás utáni imáját hallgassuk ebben a könnyekig megható előadásban, akár fektetés után, altatózenének.

Szövege magyarul:

Krisztus lelke, szentelj meg engem!
Krisztus teste, üdvözíts engem!
Krisztus vére, ihless meg engem!
Krisztus oldalából kifolyó víz,
moss tisztára engem!
Krisztus kínszenvedése, erősíts meg engem!
Ó, jóságos Jézus, hallgass meg engem!
Szent sebeidbe rejts el engem!
Ne engedd, hogy elszakadjak tőled!
A gonosz ellenségtől oltalmazz engem!
Halálom óráján hívj magadhoz engem!
Add, hogy eljussak hozzád,
és szentjeiddel dicsérjelek téged,
mindörökkön-örökké.

Az 1400-as évekből származó oltárképet a budapesti Szépművészeti Múzeumban őrzik. Első pillantásra megérint Szent János alakja, aki Jézus mellkasára hajtja a fejét, s akit Jézus átölel. A köztük lévő bensőséges kapcsolat uralja a képet.

Az asztal közepén aranytálban látható a húsvéti bárány, az áldozat, amelyet most Jézus fog beteljesíteni, és közvetlenül alatta van egy kés, amelyen kereszt alakú jel van. Ez utal a keresztáldozatra.

Jézus éppen egy falat kenyeret nyújt át Júdásnak, akinek kétszínű köpenye megkísértett lelkére, árulására hívja fel a figyelmet, s hangsúlyos fogai is rossz szándékát jelzik. A többi apostol szemlélődő, elmélkedő helyzetben ül, egyelőre nem értik az eseményeket.

Kép: https://www.szepmuveszeti.hu/
app/uploads/2018/09/1282.jpg

Egészítsük ki a keresztrejtvényt az evangéliumi idézetek hiányzó szavaival.

A megoldás harmadik betűje egyszer sem szerepel a jelen evangéliumban?

1. Az a …………., amelyet én adok, az én testem a világ életéért.
2. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az ………… napon.
3. Abban az időben így beszélt Jézus a zsidó …………
4. Így tanított Jézus a ………… zsinagógában.
5. Mert az én testem valóban étel, és az én ………… valóban ital.
6. Nem az, amelyet ………… ettek és meghaltak!
7. Ez az égből ………… kenyér!
8. Aki ………… az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne.
9. Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz ………… bennetek.
10. ………… támadt erre a zsidók között.
11. Amint engem az élő Atya küldött, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, ………… él.

[Nyomtatás]

A rejtvény megfejtése beküldhető e-mailen (csaladisziv kukac csaladisziv.hu), vagy itt: [Google ürlap]

A megoldást a következő héten közöljük.

Menjünk el legalább egy félórás szentségimádásra. Üljünk csendben az Oltáriszentségben személyesen jelenlévő Jézussal, figyeljünk belülre, és ha nehéz is kitartani, maradjunk addig, amit előre elhatároztunk.

A múlt heti rejtvény megfejtése:

c, 2. b, 3. c, 4. a, 5. c