Nagyböjt első vasárnapja, A év

Ahogy Máté evangélista megfogalmazza, Jézust a Lélek viszi a pusztába, azért, hogy megkísértse a sátán. Mert a Lélekben (Szentlélekben felkent Jézus) élő Jézus, az Atya szeretetében kitartva, akaratát teljesítve, emberségében, vagy talán jobban mondva, emberségével győzi le a gonoszt. Most nem isteni hatalmával parancsol a sátánnak, hanem a megtestesült Fiú valóságos emberi oldaláról „közelítve” győzedelmeskedik. Nem félreteszi Isteni természetét, hiszen az képtelenség lenne, hanem most az emberi engedelmességében győz. Párhuzamként állítható Ádám és Éva története, akik elbuktak, amikor engedtek a kísértésnek, és így bűnt cselekedtek. Jézus viszont bemutatja, hogy le lehet győzni a Lélek segítségével emberként is a gonoszt, sőt az Ő győzelme a mi győzelmünk is. Gondoljunk arra is, hogy Jézus teljesen hasonlóvá vált hozzánk, így pontosan megért minket minden helyzetben, még akkor is, amikor kísértésekkel nézünk szembe. Nagyon szépen fogalmazza meg ezeket a Zsidókhoz írt levél: „Főpapunk ugyanis nem olyan, hogy ne tudna együtt érezni gyöngeségeinkkel, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűntől azonban ment maradt. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónjához, hogy irgalmat találjunk és kegyelmet kapjunk, amikor segítségre szorulunk.” (Zsid 4,15-16) Segítséget kaphatunk együttérző Főpapunktól a gonosszal szembeni harcunkban. Nem kell tehát egyedül szembenéznünk a kísértővel.

Most pedig érdemes szemügyre vennünk, mivel és hogyan próbálkozik a gonosz Jézusnál, mert sokat tanulhatunk belőle. Általánosságban megfogalmazhatjuk, hogy nincs más vágya, minthogy elszakadjunk Istentől, tehát bűnt kövessünk el. Talán módszere az, hogy bevonjon minket egy ködbe, hogy ne lássunk tisztán. Kísértései elsőre ártatlannak tűnnek, de valójában a mélyén tele van veszéllyel, csapdával és lélekölő méreggel. Ha nyíltan mondaná, hogy szakítsunk Istennel, valószínűleg egyikünk se tenné meg, ezért körmönfont rafináltsággal csomagolja be halált hozó terveit. Legyünk résen!

Jézus megkísértésén keresztül ez is napvilágra kerül, másrészt hatékony fegyvert is ad kezünkbe a gonosszal szemben. Kezdjük talán ezzel a láthatatlan, de védelmet adó fegyverzettel. Ez nem más, mint Isten végtelen szeretetének tudata. Tudni, hinni, bízni Isten örök szeretetében, amely minden vágyát és szükségét betölti az Ő gyermekeinek. Jézus tudatosan mindig ebbe kapaszkodik bele, mindig Isten örök szeretetéhez tér vissza, és válaszai is ezt tükrözik. Ha ezt mi is elmélyítjük magunkban, akkor bele tudunk kapaszkodni, amikor szükséges, sőt életünk Isten örök szeretetének biztos alapján áll, amelyet semmilyen ár nem tud elsodorni, vagy romba dönteni.

Most pedig Jézus segítségével leplezzük le a gonosz fondorkodását!

Az első kísértés így szól: „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré!”, vagyis kicsit értelmezve, „ha valóban az vagy, akinek mondod magad, mutasd meg!” – próbálkozik a gonosz. „Tégy csodát, ami bizonyítja, hogy Isten Fia vagy!”, és emögött a kérés egy aljas szándék bujkál mondván: „Az éhség csillapítására ne várakozz Istenre, hanem légy a magad ura. Használd fel a tehetségedet, hatalmadat önmagad javára!” Mi is ki vagyunk téve ennek az ördögi provokációnak: „a szükségleteidet elégítsd ki minél hamarabb”. A világból jövő hang így kiált felénk: „vedd el, amire szükséged van, hiszen megérdemled.”

Jézus válasza minderre: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem mindazon igével, mely Isten szájából származik.” Ez azt jelenti, hogy a messiási hatalmat nem azért kapta, hogy önző céljaira használja fel. János evangéliumában Jézus ezt világosan ki is fejezi: „Az én eledelem, hogy annak akaratát teljesítsem, aki küldött, s elvégezzem, amit rám bízott.” (Jn 4,34). Ezért amit nem kért tőle szeretett Atyja, azt ő nem teszi meg. Nem kapott arra kérést Istentől, hogy változtassa át a köveket kenyérré, így az engedetlenség lenne Jézus részéről. Az Atya iránti engedelmesség viszont életet ad, hiszen Isten akarata mindig jó, tökéletes és az életre irányul. Isten rendelkezései életben tartanak minket. Jézus töretlenül bízik a Mennyei Atya szeretetében, és elfogadja engedelmességből, hogy most éheznie kell. Sőt abban is biztos, hogy az Atya a maga idejében és a maga módján gondoskodik róla. Tehát Jézus visszatér az Isteni szeretet jóságába, és bízik abban, aki azt mondta neki: „Te vagy az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.” (Lásd: Mt 3,17). Ez pedig azt is jelenti, hogy minden szükségletről fog gondoskodni az Atya. Minket is arra tanít ezzel Jézus, hogy Isten látja szükségleteinket, és bízzunk a szeretetében, hogy mindent megad nekünk, ami szükséges az élethez, a kellő időben. Nem önmagunk miatt létezünk, hanem a Teremtő szeretetéből, illetve életünket, hivatásunkat nem saját önző vágyaink beteljesítésére kaptuk, hanem mások szolgálatára.

A második kísértés így hangzik: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magad! Hiszen írva van: Angyalainak megparancsolta: A tenyerükön hordozzanak téged, hogy kőbe ne üsd a lábadat!” Lefordítva a kérést: tedd próbára Isten szeretetét! Ha szeret téged, vigyázni fog rád, ha pedig bajod esik, akkor nem is szeret igazán ez a „te nagyon jó Istened”. Érezzük a gúnyt és a megvetést a szavak mögött. Hányszor próbál bennünket is tőrbecsalni ilyen módon a sátán? „Ha Isten szeret, akkor hogy történhet ilyen veled, a szeretteiddel, barátaiddal… Miért engedi, hogy megtörténjen veled is ennyi rossz? Hát nem vigyáz rád mégsem?” Sőt talán arra is rávesz, hogy megpróbáljuk kikényszeríteni Istenből, hogy bizonyítsa szeretetét irányunkba: „ha szeretsz, akkor tedd meg nekem ezt, meg azt… legyen úgy, ahogy akarom…” „Ha igazán szeretsz, akkor most az egyszer…” és ezekhez hasonlók. Jézus válasza egyértelmű és lényegre törő: „Ne kísértsd Uradat, Istenedet!” Emlékeztet bennünket, hogy Isten szeretete végtelen és feltétel nélküli felénk. Szeretete nem azt jelenti, hogy minden probléma- vagy szenvedésmentes lesz az életünkben. Isten szeretete abban mutatkozik meg, hogy örök, és bármivel is állunk szemben, Ő ott lesz, hogy vele együtt menjünk át vagy keresztül bármin. Nem szabad elfelejtenünk, hogy vele együtt biztos a végső győzelem. Nem kell tehát nyomás alá helyeznünk Istent, hogy bizonyítsa szeretetét, hiszen az állandó. Ezzel szemben inkább tanuljunk meg bízni benne minden körülmények között.

A harmadik kísértésben egy víziót kapunk a világi hatalomról, gazdagságról, minden olyanról, mely elgondolásunk szerint kiemelhet a hétköznapi életből és naggyá tehet bennünket. Ez a vakító látomás pedig azt akarja elhitetni velünk, hogy nincs szükségünk Istenre, hogy naggyá váljunk. Elhinti a tudatunkban, hogy magunktól is lehetünk „nagyok” a hatalom, a befolyás, mások irányítása vagy letaposása által. Összefoglalva ne várj Istenre, nem kell hozzá Isten, hogy légy valaki, egyszerűen csak tedd magad naggyá! Vagy kicsit furfangosabban ezt a hangot szoktuk hallani, „ezekhez a tervekhez nem kell Isten, elég vagy csak magad”.

Sajnos ha végignézünk a környezetünkön, akkor könnyen felfedezhetjük, hogy hányan vannak megvezetve ettől a kísértéstől. Olykor talán saját magunkban is felfedezzük ezt a gonosz gondolatot. A becsapás ott kezdődik, hogy úgy véljük a tárgyaink, amiket birtoklunk naggyá tesznek minket. A pénzünk, a hatalmunk és tekintélyünk, a státuszszimbólumaink, az autónk, mások megbecsülése stb stb., mindezektől leszünk valakik. Hány olyan ember van, aki úgy gondolkodik, hogy neki ki kell teljesednie mégha valaki eltaposásába is kerül ez. Találkozunk olyannal, aki szerint neki karriert kell építenie mindenáron, mert ez neki jár, vagy éppen neki most kell igazán kiélnie magát. Hol van ezekben a tervekben Isten? Sajnos már rég sehol, mert a gonosz elvakító illúziója már elérte célját. Jézus kijelentésével viszont ezt a kísértést is legyőzi, és felfedi, hogy egyedül csak Isten miatt lehetünk valakik, illetve egyedül Isten szolgálata tesz naggyá minket. Ahogy ezt majd életével be is mutatja nekünk (vö.: például a lábmosás története, továbbá Jézus kereszthordozása és halála). A szolgáló szeretettől válunk „naggyá”. Aki kicsinnyé, utolsóvá, mindenki szolgájává lesz, az az igazán nagy. Aki megalázza magát, azt felmagasztalják. A helyes és boldog élet útja tehát ebben a mondatban foglaltatik össze: „Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!”

Jézust készteti a Szentlélek, hogy a pusztába menjen, hogy felkészüljön küldetésére és ezek mellett találkozzon az emberre és az emberiségre leselkedő kísértővel és kísértéseivel. Krisztus tudja, hogy az ő Mennyei Atyjának végtelen szereteténél nincs nagyobb ajándék a világon. Az Atya szeretetét elfogadva, a szeretetben megmaradva, és így engedelmeskedve akaratának legyőz minden kísértést. Mert Isten szeretete erősebb minden félelemnél, minden szenvedésnél, még a halálnál is! Most a negyven napos böjt idején hasonlítunk a mi Urunkhoz, mert ez a böjt lehet a pusztába való kivonulás számunkra is, ahol elszakadunk minden kellemestől, kényelmestől, a megszokott életünk sodrától. A zajok lecsendesednek, és ennek következtében bennünk is fel fognak erősödni, vagy jobban észrevesszük, milyen kísértéseknek vagyunk kitéve. Ennek a szent negyven napnak az a rendeltetése, hogy közeledjünk Istenhez, átélhessük, hogy az Ő szereteténél nagyobb ajándékot nem kaphatunk, az Ő feltétel nélküli szereteténél többre nincs szükségünk, és hogy az Ő örök szeretetét elfogadva, Krisztus kegyelmével és a Szentlélek erejében minden kísértést legyőzhetünk. Ezért Krisztus győzelme a mi győzelmünk is!

Változtassuk át a köveket mi. Lehet belőlük bármi. Akár kenyér, vagy katicabogár, de tájkép, vagy akár Isten igéje is rákerülhet.

Azaz, fessünk követ. Nagyon szép köveket lehet találni alacsony vízállásnál a Duna-parton, de hobby-boltban is kaphatóak, viszonylag olcsón.

Sokféle technikával dolgozhatunk: akril-festékkel, akril-filccel, alkoholos filccel. Sűrű tempera festékkel. Ez utóbbit utána lakkozni is szükséges (hajlakk vagy szintén hobby-boltban kapható lakkal).

Képek: https://digidekor.hu/wp-content/uploads/2018/05/cat2.jpg, https://impressmagazin.hu/wp-content/uploads/2015/11/221.jpg, https://hu.pinterest.com/pin/662310688988446969

Menjünk mi is a pusztába. Íme egy budapesti „puszta” azaz egy láp. Egy elfelejtett, észrevétlen kis természet, mely még küzd a városi lét infrastruktúrájával és egyszerűen természet próbál maradni.

Az alábbi linken betekintést nyerhetünk a láp történetébe és jelenlegi állapotába: https://www.turistamagazin.hu/hir/mi-lesz-a-hodok-altal-ujjaelesztett-rakospalotai-lappal

De felkerekedhetünk és kereshetünk egy messzi pusztát is.

Egészen a Bakonyig menjünk akkor és keressük meg Bátorkő várát, azaz a Puszta-palotát

https://www.csodalatosbakony.hu/index.php?page_id=432&product_id=709

Képek: https://www.turistamagazin.hu/media/thumbs/dj/i0/23/dji_0230-fb2ab53c-14485351.jpg, https://www.csodalatosbakony.hu/upload/csodalatos_bakony/images/places/batorko/0009.jpg

Tervezzük meg álmaink utazását, írjuk le lépésről-lépésre.

Azután keressük meg minden lépésnél mire cserélhetnénk ki, ami itt van, most is mellettünk, a család, a közösség, és természetesen a mi Urunk, Istenünk.

Kép: https://ejatekok.hu/103188-large_default/vilag-puzzle-terkep-magyarul-731523.jpg

Böjt Időben fogyasszunk igazi böjti levest.

Cibere – az vajon mi?

A nagyböjt során a tél végén elérhető alapanyagokat variálták, aludttejet, aszalt gyümölcsöket használtak, főzelékféléket, tésztákat, savanyú leveseket főztek. A népi játék két hőse, Cibere vajda és Konc király először vízkeresztkor csap össze, ilyenkor mindig az utóbbit jelképező szalmabábu győz, és kezdetét veheti a húsokban, zsíros koncokban gazdag farsang. Húshagyó kedden ismét összemérik erejüket, szerencséjük természetesen megfordul, Cibere vajda győzelmével jön a cibereleves negyven napja. De miféle szerzet ez a Cibere vajda? Ma már alig találkozni vele, de régen a nagyböjt ikonikus étele volt a kovászolt, avagy fermentált korpából készült, savanyú leves.

Korpacibere

Aki készített már kovászos uborkát, annak a korpacibere sem lesz kihívás. Az uborkához használt üvegben 1 liter korpát 3 liter forró vízzel leöntünk, majd ha kissé lehűlt, beleteszünk egy darab kenyeret, és letakarjuk. Meleg helyen néhány nap alatt megsavanyodik, addig naponta le kell szedni a tetejéről a habot, és meg kell keverni. A kész ciberét leszűrjük és hűtőben tároljuk. Bármilyen gabona (búza, rozs, zab, árpa) korpájából készíthető. Mivel a korpát, a gabonaszem külső részét a vegyszerek is jobban érik, érdemes bioterméket beszerezni.

Kép és szöveg forrása: https://magyarkonyhaonline.hu/eletmod/konnyu-teli-hassal-a-bojtot-dicserni

Hallgassuk meg a „sivatag zenéjét” és közben olvassuk újra a mai evangéliumot és elmélkedjünk rajta.

Képünk a XIX. századi orosz realista festő Ivan Nyikolajevics Kramszkoj (1837-1887) alkotása. Kramszkoj elsősorban portré festőként volt sikeres, Tolsztojról is több képet készített. Műve, amely Krisztust ábrázolja a pusztában, szintén portré. Krisztus, mint ember, elcsigázott, éhes, magányosan ül a sivatagban, önként alávetve magát a szenvedésnek és a kísértésnek.

Kép: https://preview.redd.it/christ-in-the-desert-by-ivan-kramskoi-1872-v0-658ueefwahre1.jpg?width=1080&crop=smart&auto= webp&s=f54dd98583c9b02720c957e7fb724d8af7d6dbb3

A kísértés közben néhány evangéliumból származó szó betűi összekeveredtek. Fejtsük meg az anagrammákat.

1. VENGENY
2. SÍTÉRKŐ
3. ÁNTSÁ
4. NYOLKAGA
5. MOMPTEL
6. SUZÉJ
7. KÉLLE
8. BEMER

Próbáljunk meg ezen a héten napi 1 órát egyedül tölteni. Például digitális-sivatagban. Kapcsoljunk ki minden gépet, eszközt, zajt. Próbáljuk meg kiüríteni a fejünket is, és hagyni, hogy felénk áradjon Isten szava.

Kép: https://zarandok.ma/wp-content/uploads/2023/10/resized-image-Promo.jpeg

1. NEGYVEN
2. KÍSÉRTŐ
3. SÁTÁN
4. ANGYALOK
5. TEMPLOM
6. JÉZUS
7. LÉLEK
8. EMBER