Évközi 3. vasárnap, Isten igéjének vasárnapja, A év

Ez az evangéliumi szakasz a sötétség leírásával, vagyis az istentelenség bemutatásával indul. Keresztelő Jánost, aki a pusztában kiáltó szó, elnémítják, mert bebörtönzik. A sötétség még az elveszettségnek is a jele, tehát ez az, ami átjárja és beborítja a világot. Ebben fog majd felragyogni az örömhír, ahogyan ezt a bevezetőben az evangélista értelmezi is Izajás próféta jövendölése alapján:

„A sötétben lakó nép nagy fényt lát, és fény virrad a halál honában s árnyékában ülőkre.”

Ezután jutunk el oda, hogy rámutat, Jézus a világ világossága, belép ebbe a sötétségbe, hogy terjedjen a fény, az örömhír és Isten országa. Isten leszámol majd a gonosszal, a bűnnel, és most elindul megkeresni azt, ami elveszett.

Jézus tehát belép ebbe a sötétségbe, Őbenne elérkezett az Isten országa, Ő az aki megvilágosít mindent. És természetesen Jézus Krisztus az, aki elmegy az elveszettekért, hogy elvezesse őket a világosságra: „Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa.” Ez nem fenyegetés, hanem meghívás. A Isten országa nemcsak egy távoli jövő innentől kezdve, hanem karnyújtásnyira van . Jézussal maga az Isten lép közel. Aki befogadja őt, annak élete irányt vált. A megtérés nem pusztán viselkedésváltozás, hanem fordulat a létezés mélyén: elfordulás az istentelen élettől és odafordulás az élő Istenhez.

A Galileai-tenger partján ez a fordulat egészen konkrét formát ölt. Két halász, Simon és András, hálót vetnek. Egyszerű halász emberek, akik ismerik ezt a kemény szakmát, megtapasztalják, hogy megélhetésük a fogáson múlik. Hogy az élet egyszerre törékeny, kegyetlen és igazságtalan is lehet. Hiszen valamikor bőségben fognak, valamikor pedig egész éjszaka hiába fáradoznak. Jézus ezek mellé az emberek mellé lépve örömhírt kínál, az Istennel való új életet: „Kövessetek engem, és én emberek halászává teszlek titeket.” Ha elfogadják a meghívást, már nincsenek kiszolgáltatva a „hálónak”. És ők otthagyják ezt a hálót. Talán lényegtelennek tűnik ez a megjegyzés, de itt tulajdonképpen Simon és András az eddigi életüket, a megélhetésüket engedik ki a kezükből. A háló, amely addig a mindennapi betevő eszköze volt, a biztonság és megszokás jele, ott marad a parton. Mert aki találkozik az élő Igével, annak az élete már nem maradhat ugyanaz.

Ezt egy másik Izajás próféta által idézett résszel is szeretnénk jobban megvilágítani, mely arról szól, hogy akik Isten szavát befogadják, azoknak gyümölcsözővé, termékennyé és örömmé változik az életük: „Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál. Mert amint az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megitatja a földet, termékennyé és gyümölcsözővé teszi, magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, úgy lesz az én igém is, amely számból kijön. Nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem megteszi, amit akarok, és véghez viszi, amiért küldtem. Bizony, örömmel vonultok majd ki, és békességben vezetlek titeket; a hegyek és halmok ujjongásban törnek ki előttetek, és a mező fái mind tapsolnak. A tövisbozót helyén ciprus nő, és a csalán helyén mirtusz nő; az Úrnak dicsőségére lesz, örök jelül, amely nem vész el.” (Iz 55, 9-13)

Jakab és János meghívás-története ezt még tovább mélyíti. Ők nemcsak a csónakot hagyják ott, hanem az apjukat is. De ez voltaképp nem ellene vagy a család ellen szól, hanem annak felismerése, hogy Isten hívása mindennél fontosabb és előrébb való. Aki Jézust követi, az már most belép Isten országába (természetesen teljes részese, majd csak az üdvösségben leszünk), ahol az ember már nem csupán a földi kötelékek szerint él, hanem mennyei hivatás szerint.

Ezután tér rá az evangélista, hogy Jézus bejárja Galileát. Mindenhol tanít, hirdet és gyógyít. Szava és tette egységben van. A mennyek országa ott van, ahol az Isten megjelenik. És mindenki, aki befogadja Isten Igéjét, annak Ő visszaadja eredeti méltóságát. Ott tehát a sebek gyógyulnak, a megkötözöttségek oldódnak, a szomorúság és sötétség, örömmé és világossá lesznek. Ezekből kiindulva az alábbi kérdéseket érdemes végiggondolnunk: Mi milyen hálót szorítunk még? Mit tartunk olyan biztosnak, hogy nem merjük elengedni? Jézus ma is ugyanazzal a csendes hatalommal szól: „Kövess engem.” Aki képes érte mindent elhagyni, az valójában sokkal többet nyer: az Életet.

Egy bő hét múlva Gyertyaszentelő Boldogasszony napját ünnepeljük. Készítsünk, díszítsünk a héten gyertyákat, mécseseket, tegyük egy kis kosárba, hogy jövő vasárnap csak fel kelljen kapni, hogy vihessük megszenteltetni. Ledes mécsest, gyertyát is lehet szenteltetni, ha aggódunk a nyílt lángtól otthonunkban. Az égő szentelt gyertya mindenféle imádságnál segít a figyelmünk életben tartásában, hogy ne sodorja el a mindennapi élet az imaszándékot.

Fehér gyertyát díszíthetünk gyermekünk saját festményével. Fehér szalvétára vagy akár papír zsebkendőre rajzoljunk filctollal rajzot, akár egészen pici gyermek is játszhat a színekkel. Fektessük fehér gyertyára a lapot, majd tegyünk rá szilikonos sütőpapírt vagy viaszpapírt, és hajszárítóval melengessük, amíg a viasz picit megolvad, és magába olvasztja a vékony, színezett papírt. Ugyanezt színes szalvétából kivágott formákkal is megcsinálhatjuk.

Mindenki kap egy elemlámpát, vagy ha csak egy van, akkor váltogatjuk. Menjünk ki sötétedés után a kertbe vagy egy parkba, és keressen minden családtag valamit, ami őt éppen megszólítja, Istenre irányuló gondolatokat ébreszt benne. Világítson rá a lámpájával, és mondja el a többieknek, hogy mi jutott eszébe róla. Kicsik keressenek a lámpával valami szépet, és adjunk érte közösen hálát.

Kép: https://get.pxhere.com/photo/tree-forest-light-wood-night-sunlight-atmosphere-reflection-darkness-moonlight-woods-flashlight-habitat-midnight-atmospheric-phenomenon-141390.jpg

Esti ima gyanánt vegyünk elő egy nagy csomagolópapírt vagy A3-as rajzlapot, színeseket, filctollakat, és mindenki egyszerre rajzolja rá azt, amiről az jut eszébe, hogy valóban elérkezett közénk Isten országa, az ő királysága, uralma. Mi az, ami számomra Isten jelenlétét jelenti, ami mélységesen Isten ajándéka? Osszuk meg egymással, hogy mit rajzoltunk, és tegyük ki a falra a művet. (Ha nehézkes körbeülni a lapot, készítheti mindenki külön, majd ragasszunk belőle a végén egy egységes alkotást.)

Kép: https://www.freepik.com/free-photo/boy-girl-painting-together-close-up_16077947.htm#fromView=keyword&page=1&position=0&uuid=28a6a80d-4e53-4381-b8f4-9749ef7b17ea&query=Children+playing+art

Hozzávalók:

• 1.5 bögre liszt
• 10 dkg szobahőmérsékletű vaj
• fél bögre kristálycukor
• 1 csomag vaníliáscukor
• esetleg tej
• mandulaszeletek vagy sótlan pisztácia

Elkészítés:

Keverjük össze a hozzávalókat, majd formáljunk belőle kb. 10 cm hosszú, ujjvastagságú hengereket. A henger tetejébe szúrjuk bele a mandulaszeletet, ez lesz a gyertya lángja.

Jelképezze ez a süti a hit világosságát számunkra, amely a legnehezebb helyzetekben is megmutatja a következő lépést.

A fIHSt együttes előadásában hallgassuk meg Jöjj, és kövess c. számukat, idézzük fel az első apostolok meghívását, és örüljünk saját meghívásunknak.

Lorenzo Veneziano, azaz Velencei Lőrinc a XIV. században, Velencében alkotó festőművész volt. Megújította a korabeli színhasználatot, a nagyobb kontrasztok helyett finom átmeneteket kezdett alkalmazni.

Ezen a festményén érdemes megfigyelnünk a szereplők testtartását. Jézus finoman előredől, szelíden hívogatja leendő legjobb barátait, Péter és Andrást. Péter mintha máris felé kormányozná hajóját, ahogy majd később az egyház hajóját is vezeti majd, András erősen tartja a hálót, benne a halakkal, a hívők szimbólumával. A háttérben két hajót látunk egymással szemben, egy üres halászcsónakot, kék és piros vitorlával, és egy bárkát. Jelképesen jelzi, hogy az ószövetségi, Isten megmentő szeretetét hordozó Noé bárkája most átadja a stafétát az egyháznak. Láthatjuk a tengerpart fövenyén az igazgyöngyöt rejtő kagylókat, és Jézus lábnyomait, melyeket bizalommal követhetünk.

Kép: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/c/c6/Lorenzo_veneziano%2C_vocazione_dei_santi_pietro_e_andrea.jpg

A mai evangélium több földrajzi helyet is említ. Ki tudunk igazodni egy Jézus korabeli vaktérképen?

Az alábbi 8 várost helyezzük el a vaktérképen és a bibliai idézetekben is:
Apollónia, Betlehem, Betszaida, Damaszkusz, Jerikó, Jeruzsálem, Kapernaum, Názáret.

(A térképen a városok pontos helyét a számok jelölik. Segítség lentebb található.)

1. „Saul azonban mind határozottabban lépett fel, s mert azt bizonyította, hogy Jézus a Messiás, zavarba hozta a ………….-i zsidókat.” (ApCsel 9,22)
2. „Másnap Jézus Galileába akart indulni. Találkozott Fülöppel, és így szólt hozzá: Kövess engem! Fülöp pedig ………….-ból származott, András és Péter városából.” (Jn 1,43-44)
3. „Amikor Jézus meghallotta, hogy (Keresztelő) Jánost fogságba vetették, visszatért Galileába. Elhagyta Názáretet, és a tengerparti ………….-ban telepedett le, Zabulon és Neftali vidékén, hogy beteljesedjék, amit Izajás próféta mondott.” (Mt 4,12-14)
4. „Amikor ………….-be ért, ahol nevelkedett, szombaton szokása szerint bement a zsinagógába, és felolvasásra jelentkezett. Izajás próféta könyvét adták neki oda.” (Lk 4,16-17)
5. „Áthaladva Amfipoliszon és ………….-n Tesszalonikába értek, ahol a zsidóknak volt zsinagógájuk. Pál szokása szerint bement hozzájuk, és három szombaton beszélt nekik az Írásokról. Azt fejtegette és tanította, hogy a Messiásnak szenvednie kellett, és föl kellett támadnia a halálból: „Ez a Messiás az a Jézus, akit én hirdetek nektek.”” (ApCsel 17,1–3)
6. „Abban az időben mondta ezt az átkot Józsué: Átkozott legyen az Úr előtt az az ember, aki hozzáfog, hogy fölépítse ezt a várost, ………….-t! Elsőszülöttjére rakja le az alapját, és legkisebb fiára állítsa föl kapuit! Az Úr Józsuéval volt, és elterjedt a híre az egész országban.” (Józs 6,26–27)
7. „…………., te nagyszerűen épült, megerősített és (fallal) körülzárt város! Odavonulnak a törzsek, az Úr törzsei, Izrael törvénye szerint, hogy dicsőítsék az Úr nevét. Ott állnak a bírói székek, Dávid házának trónjai.” (Zsolt 122,3–5)
8. „Amikor a júdeai ………….-ben Heródes király idejében Jézus megszületett, bölcsek jöttek napkeletről Jeruzsálembe és kérdezősködtek: „Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, s eljöttünk, hogy bemutassuk neki hódolatunkat.”” (Mt 2,1-2)

Segítség: A Szentföldi kirándulásom alatt 8 várost látogattam meg. Jézus születésének helyszíne a legdélebbi meglátogatott település volt. A Holt-tengerhez közel két „J” betűs település is fekszik. Jerikó a Jordán völgyében, Jeruzsálemtől keletre helyezkedik el. Kapernaum tóparti város, a Galileai-tenger északi partján található. Kapernaumból Betszaidába 1,5 óra alatt átsétáltam. Názáret a hegyek között, Kapernaumtól délre található. Damaszkusz volt a legészakibb célpont. Végül az utolsó település, amit érintettem, mielőtt a Földközi-tengerre kihajóztam volna, Apollónia volt.

Nézzünk utána térképen vagy Google Maps-en, hogy merre járt Jézus.

Szemlélődő imában képzeljük magunkat oda.

Kép: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/9/94/The_map_of_the_Holy_Land_by_Marino_Sanudo_%28drawn_in_1320%29.jpg

1. Damaszkusz; 2. Betszaida; 3. Kapernaum; 4. Názáret; 5. Apollónia; 6. Jerikó; 7. Jeruzsálem; 8. Betlehem

Eredeti térkép forrása: https://bibliatarsulat.hu/bibliai-terkepek/