Karácsony: Urunk születése, A év

Azt szoktuk mondani, hogy amikor két ember először találkozik, rendkívül fontos az első benyomás. Egyesek szerint sok minden eldől abban a néhány pillanatban. Ezért, amikor bemutatkozunk valakinek, igyekszünk a lehető legjobb képet nyújtani magunkról: megtisztítjuk a cipőnket, rendbe tesszük a hajunkat, talán a legszebb ruhánkat is felvesszük. Tudjuk, hogy külsőnkben is üzenetet hordozunk: ha valaki igénytelenül jelenik meg, azt a benyomást keltheti, hogy szétszórt, nem törődik a másik emberrel, vagy nem tiszteli a másikat. Ezért igyekszünk az első találkozás élményét a lehető legpozitívabbá tenni.

Karácsony ünnepén valami hasonló történik – egy első találkozás. Mintha Isten bemutatkozna nekünk. És mit mond ez a bemutatkozás róla? Vajon olyan-e, mint ahogy sokan elképzelik: a magasságokban elrejtőző, hatalmaskodó Isten, aki fentről irányítja az embereket? Egy szigorú bíró, akitől rettegni kell? Vagy olyan, aki el akarja venni szabadságunkat?

Egyáltalán nem.

Isten egy törékeny gyermek alakjában jön el. Csendben, szelíden, minden felhajtás nélkül. Megszületik Szűz Máriától, emberré lesz, és mindenben hasonlóvá válik hozzánk – a bűnt kivéve (vö.: Zsid 4,15). Jövetele mérhetetlen alázatról tanúskodik: az Örök Ige nem uralkodni jön, hanem szeretni; nem távolságot tart, hanem közel lép. Mária karjaiban megbújva olyan, mint minden újszülött: vágyik a gyengédségre, a figyelemre, az ember közelségére.

Ugyanígy vágyik az én látogatásomra, közelségemre, gyengédségemre és legfőképpen a szeretetemre. Azért jött, hogy életét adja értünk, és hogy nekünk életünk legyen – mégpedig bőségben (vö.: Jn 10,10)

És amikor ma a szentáldozásban magamhoz veszem Őt, ugyanazzal a szelíd, csendes, alázatos és szeretettel teli Istennel találkozom, aki az első karácsonyon bemutatkozott az emberiségnek. Azzal, aki nem félelmet, hanem bizalmat; nem távolságot, hanem közelséget hozott.

A mai evangélium ugyanerről beszél, és a maga méltóságában igyekszik elvezetni minket a teljes kép megértéséhez. Nem csupán egy kiragadott részletet mutat be, hanem a legnagyobb távlatokból tekint a valóságra. „Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige…” Minden Istennel kezdődik. Az evangélium Isten egységére, a Szentháromságon belüli Atya és Fiú kapcsolatára irányítja figyelmünket: erre a felfoghatatlan Istenre, aki a megtestesült Ige által jött el közénk. Éppen eljövetele által hidalta át azt a mérhetetlen távolságot, amely Isten és ember között volt.

„Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.” Azért jött el közénk, hogy általa Isten gyermekei lehessünk, és így elnyerjük az örök életet. Ez az élet – az örök élet – az Ő ajándéka számunkra.

Karácsony tehát nem más, mint meghívás az igazi találkozásra: arra, hogy felismerjük Isten szelíd jelenlétét, és engedjük, hogy szeretete formálja életünket. Az Örök Ige emberré lett, hogy megmutassa: nem kell félnünk Tőle, mert közel akar lenni hozzánk. Amikor befogadjuk Őt, amikor engedjük, hogy világossága beragyogja a szívünket, akkor válunk igazán Isten gyermekeivé. Ez a karácsony igazi ajándéka: Isten közelsége, az Ő szeretete, és az a bizonyosság, hogy életünk beteljesedése Istenben van.

Hozzávalók:

• magkeverék madaraknak
• disznózsír vagy marhafaggyú
• liszt
• víz
• kukoricaszirup
• zselatin

Elkészítés:

1. Sima krémmé keverjük a liszt, víz, kukoricaszirup és zselatin keveréket,
2. Fokozatosan hozzákeverjük a magkeveréket. Végül a felolvasztott disznózsírt (vagy faggyút).
3. A sütikiszúró formák tömködjük jó szorosan, lenyomkodva. (A kiszúrókat érdemes tepsibe, sütőpapírra tenni). Egy szívószálat szúrjunk bele, hogy akasztónak való lyukat képezzünk).
4. 3-4 órán keresztül hagyjuk száradni. Ezután kivehetjük a szívószálat.
5. Egy éjszakára tegyük fagyasztóba megkeményedni.
6. Fűzzünk bele zsinórt és kész is.

Kép és ötlet forrása: https://mindy.hu/hu/kreativ-otlet/17/madarkenyer-hazilag-kulteri-karacsonyfadisz-teli-madaretetes

Képzeljük magunkat a betlehemi pásztorok helyébe. Elindultunk az éjszakában, hogy megtaláljuk a gyermeket, akit az angyalok hirdettek nekünk. Hisszük is, nem is, de csak elindulunk. És azután megtaláljuk! Micsoda öröm!

A magyar néphagyomány mókásan, nagy szeretettel jeleníti meg ezt a pillanatot a betlehemezésben. Az alábbi videó a Kaláka együttes Szabad-e bejönni ide betlehemmel c. lemezének utolsó számának, a Nagyszalontai betlehemesnek a vége, a pásztorok tánca. Táncoljunk rá mi is örömünkben.

Karácsony napján énekeljünk együtt kántálót, ezzel kapcsolódva régi magyar hagyományainkhoz.

A kántáló meghallgatható itt:

Karácsony hagyományos desszertje a bejgli. Sok-sok munka végén, aztán vagy megreped vagy nem.

Ezért most nem bejglirecept következik, hanem egy könnyen elkészíthető édesség, amit a gyerekek biztos nagyra értékelnek majd.

A recept forrása: https://receptneked.hu/edes-sutemenyek/kokuszos-sutik/zebrakocka/

Hozzávalók:

A tésztához:

• 50 dkg darált háztartási keksz
• 5 evőkanál kakaópor
• 3 evőkanál baracklekvár
• 1 evőkanál rum
• 5 dkg vaj
• 5 evőkanál porcukor
• kb 3 dl tej

A krémhez:

• 3 dl tej
• 3 evőkanál liszt
• 1 teáskanál vaníliakivonat
• 5 evőkanál porcukor
• 5 dkg vaj
• 15 dkg kókuszreszelék

A tetejére:

• 10 dkg étcsokoládé
• 1 kávéskanál olaj

Elkészítése:

Először a krémet készítem el, mert annak hűlnie kell. A lisztet simára keverem a tejjel, hozzáadom a kókuszreszelék felét és folytonos keveréssel sűrűre főzöm. Ha kihűlt, ízesítem a vaníliával, a cukorral, és elkeverem a vajjal meg a maradék kókusszal.

A tészta hozzávalóit összedolgozom annyi tejjel, hogy jól formázható masszát kapjak. Három részre osztom és porcukorral megszórt deszkán 20*30 cm-es lapokat nyújtok belőle. Az első lapot a tepsibe helyezem, erre kenem a krém felét, ráteszem a második lapot, majd a krém másik fele következik, végül a harmadik lappal befedem.

Gőz fölött megolvasztom a csokoládét az olajjal, és rákenem a sütemény tetejére. Néhány órára hűtőbe teszem, majd kockára vágva tálalom.

Ha már megtanultuk a dalt a kotta és Szalóki Ági segítségével, hallgassuk meg a Gajdos zenekar feldolgozásában is.

Az első betlehemet Assisi Szent Ferenc állította 1223-ban Greccióban.
Ferenc egészen jelenvalóként akarta átélni Jézus születésének örömét, ezért Greccióban egy barlangot rendeztek be élő alakokkal.

Celanói Tamás, Szent Ferenc életrajzírója így ír erről az estéről:

„A jászol fölött kezdetét vette az ünnepi mise… Szent Ferenc prédikálni kezdett a körülálló népnek, és mézédes igéket mondott a szegény Király születéséről és Betlehem kicsiny városáról. Mikor Krisztust Jézusnak akarta mondani, a szeretet szertelen lángolásában többször betlehemi kisded néven említette… És íme, megsokasodtak a Mindenható ajándékai: egy erényes férfiú elé csodálatos látomás tárult. A jászolban ugyanis egy élettelen gyermeket látott feküdni; amikor azonban Isten szentje odalépett hozzá, úgy tűnt, mintha a gyermeket mintegy álomból új életre támasztotta volna. És nem is volt egészen alaptalan ez a látomás. Mert lám, a kisded Jézus sokak szívében egészen feledésbe merült; most ellenben Isten kegyelméből szolgájának, Szent Ferencnek segítségével megint életre támadt, és kitörölhetetlenül mélyen belevésődött az emberek emlékezetébe. Az ünnepi virrasztás végeztével ki-ki örvendezve tért vissza otthonába.”

Képünk az első betlehemet ábrázolja egy 14. századi ikonon.

Kép és szöveg forrása: zaol.hu/helyi-eletstilus/2018/12/elindulanak-es-el-is-jutanak-avagy-ilyen-volt-az-elso-betlehem

Advent első vasárnapja:

I, 2. H, 3. H, 4. I, 5. H, 6. I, 7. H, 8. I

Advent második vasárnapja:

A Boldogságos Szűz Mária szeplőtelen fogantatása (december 8.):

G, 2. Á, 3. B, 4. O, 5. R

Advent harmadik vasárnapja:

5, 10, 4, 6, 1, 7, 2, 9, 3, 8

Advent negyedik vasárnapja:

MEGSZÜLETIK MÁRIÁTÓL

Karácsony környékén annyi a futkározás, beszerzés, intézés, fények, zajok, tennivaló, megállni sincs időnk.

Álljunk meg.

Gyújtsunk meg egy gyertyát és a gyertyafénynél olvassuk a mai evangéliumot. Csak egyetlen mondatát. Fennhangon olvassuk:

Kezdetben volt az Ige. – és hagyjuk zengeni a gyertyafényben.

Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. – hogy észrevétlenül megtöltse a szobát.

Ő volt kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett. – minden nap egy-egy mondatot.

Kép forrása: https://konyvesmagazin.hu/file/slides/3/35353/fe_580_320_read_2890857_1280.jpg